A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja

Az évek alatt majdnem minden beszélgetésünkben szóba került a Mátra, melyet oly nagyon szeretett. Ahogy fogalmazott, személyiség volt számára ez a hegy, nem ásványtömeg. „Gyermekkoromban, ha baj volt, a Mátrához fordultam, mert számomra védőfal volt, biztos támasz. S mindig úgy hittem, ha hátamat nekivetem, úgy engem emberfia le nem bír. " Legszebben 2007. április 26-án, a Pásztó várossá nyilvánításának 600. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen beszélt a Mátráról, mely minden évszakban más látványt kínál. „Ráégett a retinámra ez a látvány, s vittem magammal akkor is, mikor innen elkerültem. Több távoli földrészen látott hegyvidékkel óhatatlanul adódik az összehasonlítás. Ilyen vonulat nincs több ezen a világon. Ez a fantasztikus ívű hegyhát, melynek védelmében élünk, ez fog össze bennünket, s bajban nekivethetjük a hátunkat. " Pásztó összes lakója ezen a rendezvényen kapta Gaál Istvántól az utolsó, de mindenkinek egy életre szóló tanácsot. Ezzel az idézettel zárom le tanulmányomat, hiszen ezt az útravalót megkaptuk, most már ezen kell munkálkodnunk. „Csohány Kálmán megrajzolja az öt kottavonalat, Rajeczky Benjamin pedig a modus szerint az Ágasvár csonka kúpjának fennsíkjára illeszti a legalsót, s felénk fordul és int. Dúdolhatjuk a dallamot közösen, ne féljünk, Béni bácsi vezénylése pontos. Énekeljük az általa mutatott emelkedést, mélyülést közösen, örvendezve, hogy hatszáz év van mögöttünk, mint felelős polgárok együttélése, ahogy ezt Márai Sándor oly kristálytisztán kifejtette - ami a város lényege. Nem baj, ha kezdetben bizonytalan a hangunk, egy a lényeg, közösen dúdoljunk vagy énekeljünk: Ágasvár, Óvár, Nyikom, Ólomtető, Muzsla, Harasztos-bérc, Nagyhársas, Nagy-Koncsúr, Kis-Koncsúr, Horkatető, Kishársas - mind egy-egy hangjegy, és a zenei szövetet nem más komponálja, mint a hely szelleme, a genius loci. Egy a fontos: ennek a közösségnek énekeljünk együtt, közösen. S akkor zeng a kórusunk. Nem egyedül, nem külön - közösen, együtt! Akkor az elkövetkezendő hatszáz évben ez a hely a Varázsvölgyben valóban Zagyva-parti Athén lehet. " Gaál István a salgótarjáni „Gyökereknél"