A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVELŐDÉSTÖRTÉNET - Shah Gabriella: Egy képíró a Varázsvölgyből - Gaál István életútja

nagy felháborodást keltett hazai körökben, ám külföldön átütő sikere volt. Közös munkájuk volt az első cigányfilm Európában, a Cigányok is, amelyet Sára Sándor rendezett, Gaál István pedig fotografált és vágott. Két évig ezt sem engedték bemutatni külföldi fesztiválokon. Ezzel egy időben, 1962-ben elkészítették a Sodrásban előtanulmányát, a Tisza - őszi vázlatokat. 1963-ban Nemeskürty István létrehozta a IV. Stúdiót, a Budapest Stúdió jogelődjét. Olyan emberek tartoztak ide, mint Karall Luca, Mészáros Márta vagy Jancsó Miklós. Itt készítette el Gaál István a Stúdió, és egyben a saját első játékfilmjét, melynek forgatókönyve már évekkel korábban megfogalmazódott benne. 1956 telén, édesapja temetését követően, kisétált a szolnoki Tisza hídra, és nézte a Tiszát. Eszébe jutott az a játék, amelyet itt játszottak: feszített lábfejjel lemerültek az 5-6 méter mély Tisza fenekére, felmarkoltak egy marék iszapot, majd mikor felértek, eldobták. Akit eltaláltak, legközelebb annak kellett lemerülnie. Édesapja pedig mindezt láthatta a part menti trafóházból. Ekkor arra gondolt, mi lett volna, ha valami baj történik valamelyikükkel! Ez volt a kiindulópontja a Sodrásban történetének, amely 1963-ban készült el. Ebben a tanulmányban központi szerepet szánok a Sodrásban elemzésének, hiszen ez a kimagasló alkotás a világon mindenhol páratlan elismerést aratott, és talán ez nőtt össze leginkább Gaál István nevével. A Sodrásban alkotói csaknem mind fiatalok voltak: a rendező, író, vágó Gaál István, közvetlen munkatársaihoz, az írói asszisztens Gyöngyössy Imréhez és az operatőr Sára Sándorhoz hasonlóan nem sokkal e film készítése előtt fejezték be tanulmányaikat, a színészek többsége pedig még főiskolai hallgató volt: Drahota Andrea (Vadóc), Moór Mariann (Böbe), Csíkos Sándor (Laci), Harkányi János (Gabi), Kozák András (Luja), Orbán Tibor (Zoli), Szersén Gyula (Karesz), Tóth Lajos (Berci). A rendező jó szeméről tanúskodik a nem színész szereplők kiválasztása is: Csohány Kálmán a szobrászt, Zsipi Istvánné pedig a vízbefúlt fiú nagyanyját alakította. 1963. július 11-én, amikor elfogadták a Sodrásban forgatókönyvét, Gaál István az alábbi levelet írta Csohány Kálmánnak: „Kétségtelen, hogy önéletrajzi írás is egyben a szó legszorosabb értelmében. A mellékelt könyvben minden fignra több régi ismerős szintézise. Úgy hiszem, kicsit sikerült mindegyikhez egy darab önmagamat csatolnom, legyen az pozitív, vagy negatív jelű. Hogy a filmben szereplő szobrászt Kálmánnak keresztelhettem, az számomra megtisztelő. Hiszen Luja rengeteget köszönhet neki. Talán meglepődsz, ha mindezen felül kéréssel jövök. Kereken és egyszerűen azzal, hogy életem első filmjében személyesítsd is meg azt a személyiséget, aki annyira összeforrott Veled attól a pillanattól kezdve, mióta a figura a drámában fellépett. Én a gyökeremmel együtt atmoszférám is szeretném megmutatni, és ebben a megvilágításban a dolog jellege nem egy szerep eljátszása (amire azt hiszem, nem is vállalkoznál soha), hanem segítség Gaál Pistának. A film története a következő: 18 éves fiatalokból álló társaság strandol a Tisza-parton. Élvezik az együtt töltött időt, hiszen pár nap múlva mindenki máshová kerül. Néhányan Budapestre főiskolára, egyetemre, mások pedig munkába állnak. Karesz a TF-re jelentkezett, de nem vették fel, Berci másodévben kibukott, most kereskedősegéd. Gabi biológusnak készül, de szép verseket is ír. Ezen a napon kapta meg az értesítést, hogy felvették az egyetemre. Laci, az orvosszülők gyermeke, elméleti fizikusnak készül, több díjat nyert az országos matematikai versenyen. Luja szobrász lesz. Rajtuk kívül a társasághoz tartozik még két lány: Vadóc és Böbe, illetve egy új fiú, Zoli, aki orvostanhallgaA levél Csohány Kálmánné tulajdonában van.