A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)
MŰVÉSZETTÖRTÉNET - K. Peák Ildikó: Louis Gaulois emlékére (Gulácsy Lajosról)
kodna, felismerhető végtagok nélkül. Modern mü, a szürrealizmus előfutára, vagy egy zavarodott elme kétségbeesett ragaszkodása régi műveinek emlékképeihez ? Sejtjük, inkább az utóbbi. írásunkat Gulácsy néhány ars poeticának is tekinthető, vallomásszerű gondolatával zárjuk. „Mindig színesebbnek láttam és értékesebbnek kedvenceimet a valóságnál. Elámított, mint bűvész a közönséget. Többet tett: hipnotizált. Don Quijote lettem volna, ha egészen elkábulok. De én csak félig álmodva élem a világot, egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem a valóságot figyeli. így tudom értékelni a hazugságok erejét és nagyságát. A valóság sokszor fakó és hazug. A művészet hazugsága színgazdag, tartalomdús, cizellált, mint a nemes fém, mint az ötvözetlen, tiszta arany. Az érdek nélküli hazugság szent. De kell hozzá az észrevétel lehetősége ... Illuzionisztikus látás nélkül nincs művészet. Miért nem festette Tiziano az eget kékre, a fákat és a völgyeléseket barnás, unalmas zöld színekkel, mint azok, akik könnyelmű elbizakodottsággal másolják a nagy mestert? A valóság unott, olyan, mint talán azok a kópiák, hol mindenről beszámol a festő, mint a mérnök, ki parcelláz, de elfelejti az álmodó, a zokogó Tiziant ...A mai művészet száműzte a szívet... " 8 A fotókat Bencze Péter és Buda László készítette.