A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

MŰVÉSZETTÖRTÉNET - K. Peák Ildikó: Louis Gaulois emlékére (Gulácsy Lajosról)

kodna, felismerhető végtagok nélkül. Mo­dern mü, a szürrealizmus előfutára, vagy egy zavarodott elme kétségbeesett ragaszkodása régi műveinek emlékképeihez ? Sejtjük, in­kább az utóbbi. írásunkat Gulácsy néhány ars poeticának is tekinthető, vallomásszerű gondolatával zárjuk. „Mindig színesebbnek láttam és értéke­sebbnek kedvenceimet a valóságnál. Elámí­tott, mint bűvész a közönséget. Többet tett: hipnotizált. Don Quijote lettem volna, ha egé­szen elkábulok. De én csak félig álmodva élem a világot, egyik szememmel a hazug, édes álomképek káprázatába bámulok, a másik szemem a valóságot figyeli. így tudom értékel­ni a hazugságok erejét és nagyságát. A való­ság sokszor fakó és hazug. A művészet hazugsága színgazdag, tartalomdús, cizellált, mint a nemes fém, mint az ötvözetlen, tiszta arany. Az érdek nélküli hazugság szent. De kell hozzá az észrevétel lehetősége ... Illuzionisztikus látás nélkül nincs művészet. Miért nem festette Tiziano az eget kékre, a fákat és a völgyeléseket barnás, unalmas zöld színek­kel, mint azok, akik könnyelmű elbizakodottsággal másolják a nagy mestert? A valóság unott, olyan, mint talán azok a kópiák, hol mindenről beszámol a festő, mint a mérnök, ki parcelláz, de elfelejti az álmodó, a zokogó Tiziant ...A mai művészet száműzte a szívet... " 8 A fotókat Bencze Péter és Buda László készítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom