A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Kapros Márta: A dr. Kiss Péter-gyűjtemény (Nógrádi orvos magángyűjteménye a Palóc Múzeumban)

emlegette, hogy ezt viselte, „amikor menyasszony volt". Az immár kézbe fogható műtárgy segítségével pontosítható a típus formai leírása. A drótvázzal merevített kontyfőkötő lefelé elkeskenyedő, hátul a tarkón a nagyméretű szalagcsokor alá vezetett előlapja, közepén a homlok fölött magasra emelkedő művirág csokorral koszorú asszociációját kínálja, olyan koszorúét, amelyet felül befedtek. Ez megerősíteni látszik azon feltételezést, hogy a menyasszonyi koszorút dolgozták bele az újmenyecske főkötőbe.

22 - Utalok még egy, a gyűjtemény szerveződése szempontjából érdekes tárgyra: a szálszámoláson alapuló, változatos öltéstechnikájú hímzésekkel gazdagon díszített, valószínűleg dél-dunántúli horvát ingván

23 (2007.1.149.) nyilvánvalóan műkereskedelem közvetítésével került Kiss Péterékhez, mert a feleség visszaemlékezése szerint ők falvakban nem fordultak meg arrafelé. Itt is említhető az immár folklorizmus körébe sorolandó viseletes baba (2007.1.150.). Az ilyen felöltöztetett babák vidékünkön az 1960-as évektől már nemcsak úgymond falun kívülre szánt, reprezentációs ajándékok voltak, hanem a népviselet elhagyásával párhuzamosan a falusi házakban is divatba jöttek, mint dísztárgyak.

24 Jelen esetben nem tudjuk, hogy a baba eredetileg Kiss doktor számára készült-e, vagy mint a hamar lecsengő divatjával fölöslegessé vált, ugyanakkor „népművészeti" tárgy került a gyűjteménybe. Mindeneserre a tartólapra rögzített, fröccsöntött műanyag testű baba gondosan elkészített öltözete hitelesen mutatja a Rimóc környéki viseletcsoporthoz tartozó fiatalasszonyok 1960-70es évekre jellemző ünnepi viseletét. A kivitelezés módját, a részletek babán történő megvalósításának megoldásait figyelve felvetődik, hogy készítője kapcsolatban állhatott az ajándéktárgyként népviseletes babákat (is) előállító Szécsényi Háziipari és Népművészeti Szövetkezettel, amely az érintett térségben bedolgozókat foglalkoztatott. A magángyűjteménybe bekerült kerámiák (2007.1.76.-2007.1.139.) tükrözik, mi maradt meg - immár a használatból kikopva - a 20. század második felére a régi nógrádi parasztháztartások cserépedény készletéből. Csakúgy, mint korábban is, a használati edények voltak többségben, díszkerámia kevés akadt, ebből a keménycserép dominált. A habán fehéredényeknek már hírmondójuk sem maradt. Bár az ország különböző kerámiaközpontjaiból származó termékek mindig jelen voltak, a nagyobb hányadot a gömöri fazekasáruk tették ki. Esetünkben ami a cserépedények fajtáit illeti, van a gyűjteményben nagytál (4 db) szűrőtál (1 db), nagyfazék (3 db), nagyszilke (2 db), szilke (6 db), börge (1 db), köcsög (13 db) korsó (6 db) kiskanta (1 db) butykoskorsó (2 db). A Rimaszombat környéki, valamint a történeti Nógrád északi fazekasfalvaiból származó, javarészt díszítetlen vagy csak szerényen cifrázott edények (11. kép) mellett képviselve van eredet szempontjából Bakabánya és Gyöngyös-Pásztó; de - főleg az újabb készítésűek között - alföldi kerámia, illetve esetenként már a népi iparművészet körébe is sorolható darab. A fazekas áruk mellett jelen vannak a gyári előállítású termékek. Keménycserépből: cifratányérok, tál, bögre, függőlámpa ernyője; fenékbélyeg alapján beazonosítható gyártási helyek Bélapátfalva, Telkibánya, Hollóháza, Wilhelmsburg, a legVö. KAPROS 2005:20. 38. jegyzet - Itt említem meg, hogy a közelmúltban a losonci múzeum tulajdonában került - sajnos immár részletes adatolás lehetősége nélkül - az Ipolytarnóctól északra két faluval arrébb fekvő Rapp (Szlovákia, Rapovce) községből egy típusában ugyanide sorolandó főkötő (leltári száma: H-9768), amelynek laza hajtásokba szedett borítása és a lecsüngő szalagcsokra fehér áttetsző kelméből (organza vagy grenadin) készült, ami lehetett menyasszonyi fátyol is. A tárgy meghatározásában nyújtott segítségét Flórián Máriának ez úton is köszönöm. Vö. FÜLEMILE - STEFÁNY 1989:101