A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

NÉPRAJZ - Kapros Márta: A dr. Kiss Péter-gyűjtemény (Nógrádi orvos magángyűjteménye a Palóc Múzeumban)

régebbi példányok a 19. század végére, a századfordulóra datálhatok. Viszonylag sok a javarészt külföldi gyártású kőcserép (különböző méretű palackok, korsók), valamint van néhány, ezen a vidéken elsősorban dísztárgyként funkcionáló porcelán bögre. Háztartási eszközök (2007.1.154.-2007.1.205.1-2.) köre meglehetősen széles, összetételük, jellegük részben kapcsolatban áll a gyűjtés körzetének a bevezetőben már vázolt sajátosságaival. Egyrészt megtaláljuk a korábbi formákat, technikákat őrző, megszokott darabokat. így: famozsár, köpülő, szita, rosta, tökgyalu, krumplitörő, véka, fali sótartó, kanalas, fakanalak, fabödön, a kenyérsütés kellékei, kenyértartó rács, szalmafonatos tároló alkalmatosságok, kosarak, monogramos vésetű ostyasütő vas (2007.1.171.), mosósulyok, mángorló. Az utóbbiak között egy „Sz. A né. 1924" feliratos példány (2007.1.204.) a palócság körében megszokottól eltérő, a hagyományos névhasználat gyakorlatának változására utaló monogramja révén ismételten adalék a városi hatások terjedésére, amit egyébként a tárgy visszafogott, mondhatni elegáns megformálása is aláhúz. Ugyancsak ilyen irányba mutatnak - más értelemben persze - az immár a gyáripari termék szenes vasaló, öntöttvas háztartási mérleg, zománcozott edények, kávédaráló. A munkaeszközök szerényebb léptékben vannak képviselve (2007.1.206.1-3.2007.1.254.), bekerülésük esetlegesnek látszik. Szemléltetésül felsorolásuk: szénavágó, szőlőültető, favilla, csép, vakaró, járom, kolomp, csengő, kerékkötő lánc. A kendermunkák folyamatának eszközkészlete azonban teljesnek mondható, s döntő arányban Ipolytarnócról származik. Képviselve van a kölyüs kendertörő északi típusa [törő] a deszkás szerkesztésű tiló típusú kendertörő (tiló), a szegrózsás rostfésű különböző szegsűrűségű változatai (héhel). Egyikük tartódeszkájának hosszanti oldalai ívelt díszítésűek (2007.1.210.). Népművészeti szempontból is értékelhető a guzsalyok tárgysora. Van közöttük ólomintarziás szárú, talpának szív alakú áttört díszítése közvetlen utalás szerelmi ajándék voltára (2007.1.217.). Specialista készítőt valószínűsít egy kiérlelt díszítésű ékrovásos példány (2007.1.211.1-2.). Legtöbbjük elnagyolt megformálású, vésett mintázása azonban hihetővé teszi, hogy maga az ajándékozó legény faraghatta. Van azután évszámos, van monogramos darab, s megtalálható a közönséges, díszítetlen forma is. Kiegészítésként tartozik hozzájuk jó tucatnyi un. egyszerű vagy szimpla orsó. Szerepel két rokka: az egyik álló, a másik fekvő típusú, ezek megjelenése Nógrádban késői és nem is vált már általánossá. Van motolla, motafa, azaz a fonalgombolyító ún. leveles típusa, Illetve egy errefelé eddig ismeretlen gömbölyítő, az ipolytarnóciak szerint: motnngoló, ami „mán a ropkához vöt, ez ollyan ujjabb fajta valami"

25 Nem hiányzik a vetőfa [vető]; a népművészeti szempontból is figyelmet érdemlő, két keskenyebb oldalán tulipán körvonalúra formázott, csörlő [csévéllő; 2007.1.240.)) csévékkel, vetélővel; végül pedig a szövőszék (12. kép), kiegészítésként további különböző bordákkal, nyüsttel. A szarva egyébként a helyszínen fel volt vetve, benne egy megkezdett rongypokróccal s a munka folytatásához előkészített kellékekkel. Pásztorok személyes tárgyai (2007.1.255.-2007.1.259.) közül említést érdemel egy, az ismert technikával, még a lábon álló faág szurkálásával alakított görcsösbot (2007.1.255.), vastagabb vége kosfej formára van kifaragva. A két bőrtarisznya egyikét pásztorember készíthette csizmaszárból, szerény díszítéssel (2007.1.257.), míg a másik változatos technikájú gazdag díszítése inkább szíjgyártó keze munkájára utal. Az utóbbi eredetileg egy Elképzelhető, hogy megjelenése összefüggött a két világháború között Nógrádban is terjedő, szervezett háziipari tevékenységgel.