A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)
RÉGÉSZET - Prohászka Péter: 4-5. századi solidusleletek Nógrád megyéből (Adatok Nógrád megye koranépvándorláskori történetéhez)
átmérője 0026 m/. Hampel ezen sorai, mint az noteszéből kiderül, a Szécsényben tett látogatása során gyűjtött adatokon alapulnak. Nógrád megye régészeti emlékeinek kiváló kutatója Pintér Sándor 16 számolt be neki arról, hogy egy száznál több II. Theodosiusféle solidusból álló lelet került elő Sóshartyánban. Ezen érmekről sem Hampel, sem pedig más kortársa további adatokat nem közölt. A másik lelet, melyet a Régiségtár tudós őre a Pintér- gyűjteményben látott, szintén Sóshartyánban került elő. Róla maga Pintér is beszámolt a későbbiekben az Archaeologiai Értesítő hasábjain, mely szerint a II. Theodosius solidust (RIC 322, 441 és 450 között vert) egy négyszögletes átmetszetű elektron S-végű hajkarikával együtt találták Sóshartyán határában. 17 Mindkét aranytárgy a későbbiekben a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe jutott. 18 E két tárgy együttes előfordulása félreértések olyan sorozatához vezetett, melyek tévútra vitték a 10. századi leletanyag kutatását és alapjául szolgáltak számos ideológiai elképzelésnek is. 19 A tárgyak datálásánál két lehetőség állt fenn. Míg az egyik esetben a hajkarika kronológiai helyzete, addig a másikban a II. Theodosius solidus alapján határozhatták volna meg a leletegyüttes kronológiai besorolását. A 19. század régészeti kutatása azonban kiemelt figyelmet szentelt a numizmatikai anyag nyújtotta datálási lehetőségnek. így a leletet magyarul, majd németül ismét publikáló Hampel József a solidus alapján datálta az elektron S végű hajkarikát és vele együtt e 10. századi tárgytípust. 20 Hampel ugyanebbe a hibába esett a későavarkori (8. század) griffes-indás öweretes sírok esetében is, amikor azokat a sírban talált 4. századi római kisbronzok alapján szintén rosszul sorolta be. Ezen adatait különösen a szláv kutatók vették előszeretettel át, akik ezt az ékszertípust a szlávokhoz kapcsolták és így megjelenésével már az 5. századtól számoltak. 21 Az egy14 HAMPEL 1879, 65. 15 OSZK DuodHung 54. Hampel József (1849-1913), a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának tisztviselője, majd vezetője, a Pesti Tudományegyetem régész professzora, aki mind magyarországi, mind külföldi útjai során kis noteszeiben jegyezte fel a régészeti leletekre vonatkozó adatokat. Részben ezek a noteszek voltak a forrásai tanulmányai illetve könyvei megírása során. 16 Pintér Sándor (1841-1915) szécsényi ügyvéd, 1901-től kerület országgyűlési képviselője. A régészetiek mellett néprajzi kutatásokat folytatott Nógrád megyében, számos könyve és régészeti tanulmánya jelent meg. 17 PINTÉR 1887, 433: „Gyűjteményemben van II. Theodosius császár aranyával együtt lelt ilyen electronból készült karika, s a magyar sírokban lelt karikáktól csak annyiban különbözik, hogy teste ötszögletű, amazoké simán gömbölyű, s ha bár bizonyossággal nem tudjuk is, de föl lehet tennünk, hogy a sós-hartyányi határban urnatöredékekkel együtt II. Theodosius aranypénzével talált ezen karika a hunok korából maradt ránk. " 18 A tárgyak fényképét ld. FEHÉR 1954, Taf. XXII/2-3, az érem fotója: HUSZÁR 1954, 93, CLXXVI, Taf. XXXm/390/a. 19 FEHÉR 1954. A lelőhelyet hibásan adja meg: FEHÉR-ÉRY-KRALOVÁNSZKY 1962, 67, Nr. 908. 20 HAMPEL 1897, 394: „...a legrégibb adat, melyet eddig bírunk, a nógrádmegyei sóshartyáni lelet, melyben II. Theodosius-féle aranysolidusszal (408-480) (sic!) találtak ilyen halántékgyűrűt. " és HAMPEL 1905, 80: „Das älteste datierte Exemplar eines Lockenringes, von dem wir in Ungarn Kenntnis haben, wurde in Sós-Hartyán (Com. Nógrád) in Gesellschaft einer Goldmünze des Kaisers Theodosius II. (408- bis 480) gefunden und befindet sich in Privatbesitz: Das Stück ist aus Elektntm, der Draht hat fünjkantige Form und ist da, wo er die S-Form annimmt, abgeplattet. " 21 FEHÉR 1954, 93.
