A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

RÉGÉSZET - Prohászka Péter: 4-5. századi solidusleletek Nógrád megyéből (Adatok Nógrád megye koranépvándorláskori történetéhez)

re nagyobb számban előkerülő S-végű hajkarikás temetkezések azonban megcáfolták ezen elképzeléseket, mivel a további mellékletek alapján az S végű haj karika a 10-11. század jellemző ékszere. A kérdéssel - a problémák tisztázásának szándékával - Fehér Géza foglalkozott polemizáló tanulmányában, melyben a honfoglaláskori leletanyag kritikai feldolgozásához esetpéldaként említette a sóshartyányi leletet.

22 Az ő véleménye szerint: „Pintér Sándor közlése azonban egyáltalán nem megbízható, sőt egész bizonyosan téves" és a két darab nem kerülhetett együtt elő, hanem Pintér megvásárolta őket és elhitte, amit mondtak neki.

23 Pintér Sándor a solidust és a hajkarikát gyűjteményével együtt 1911-ben a Magyar Nemzeti Múzeumnak ajándékozta,

2 ahol a leltárkönyvben a következő bejegyzés olvasható: „II. Theodosius császár (408-480) aranyérme, amelyet a hajgyúrúvel együtt találtak. Találták Sóshartyánban, az Aranyosgödörben. "

2S Mind Pintér beszámolói, mind pedig a leltárkönyvi bejegyzés ellenére a régészeti kutatás továbbra is Fehér hibás elképzelését fogadja el, mely szerint a két tárgy együvé tartozásának semmiféle bizonyítéka nincs.

26 Pedig mind egy eddig figyelembe nem vett Rómer Flóris-féle feljegyzés, mind pedig a két tárgy és a 11. századi hasonló arany- és elektron hajkarikák összehasonlító vizsgálata alátámasztják Pintér sorait. Rómer Flóris hagyatékában található azon lap, melyen a Pintér gyűjtemény érdekesebb leleteit 1875. augusztus 15-én maga Rómer örökítette meg rajzban, a lelőhelyük megjelölésével. E lapon látható az elektron S végű hajkarika rajza és az 5. századi aranyérme leírása: „SósHártyámban találták Weißgold. Theodosius aranyával DN THEODOSNS PFAVG, caput, in dextra sagittam. )( MP XXXXII, COS XVII P P Rom sedens, gbbus+tenens. * CONOB. "

2? Rómer ezen rajza szintén alátámasztja a tárgyak együttes előkerülését. Pintér beszámolójában a két arany tárgy mellett még urnatöredékeket említ, és helyesen utal arra, hogy hasonló karikák a magyar sírokból ismertek, ám őt is tévútra vezette a solidus és ezért tette a hajkarika viselését a hunkorra.

28 Pedig a párhuzamok alapjánjó úton indult el, mivel az aranyból vagy elektronból készült S-végű hajkarikákat a kora Arpádkori vagyonos réteg tagjai viselték. A bronz és ezüst négyszögletes metszetű huzalból készült és bordázott példányok a 11-12. század fordulóján tűnnek fel, így arany változataikat is erre vagy az ezt követő időre keltezhetjük.

29 Nos, hogy keveredhetett egy 5. századi bizánci érme e kora Árpádkori tárgyhoz? Kérdésünkre választ azon érem és kincsleletek adhatnak, melyek a közép- és koraújkorból ismertek és melyekben jóval, sokszor több ezer évvel, korábbi érmek (Lysimachos aranyak, bizánci solidusok)

30 szintén előfordulnak. Ennek magyarázatát az érmek anyagában kereshetjük, mivel az antik FEHÉR 1954. FEHÉR 1954, 93. Ugyanakkor Fehér továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy az S-végű hajkarikák a hazai szláv - pedig valójában a magyar köznépi - temetőiből származnak. A hajkarika: 86/1911.244 és az érem 86/1911.245 leltári számon szerepel a gyűjteményben: FEHÉR 1954, 93. FEHÉR 1954, 93. FODOR 1996, 403; KISS 1999, 56, 63. OSZK FolHung PINTÉR 1887, 433. MESTERHÁZY 1983, 143-145, ahol az arany és elektron S-végű példányok katalógusa szintén megtalálható. Lásd például a bernecebaráti és Siklós-Semlényi pusztai koraújkori leleteket, melyekben bizánci soüdusok voltak: PROHÁSZKA 2004, 107-108.