A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

RÉGÉSZET - Prohászka Péter: 4-5. századi solidusleletek Nógrád megyéből (Adatok Nógrád megye koranépvándorláskori történetéhez)

tartottak a gyűjtemény számára.

8 A négy töredéket és a maradék aranypénzt (4 minoribus frustis, ac uno aureo romand) visszaküldték Budára, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum megválthassa azokat.

9 Egy évvel később a Kamara újabb szügyi aranyakat küldött Bécsbe az idézett jelentés kíséretében. Ugyanazon területen, de másik helyen találta Pronay Miklós juhpásztora Kokovecz András a két aranypénzt és a három nyers aranydarabot, melyeket Joseph Arneth, az Érem- és Régiségtár őre, Valentinianus és Valens solidusaiként határozott meg.

10 A két pénzt a gyűjtemény megtartotta a három nyers aranyat pedig visszaküldte a Kamarának, melyeket szintén felajánlottak megváltásra a Magyar Nemzeti Múzeum számára.

11 Sajnos nem állnak rendelkezésünkre arról adatok, hogy a Nemzeti Múzeum mit csinált a felajánlott aranyakkal, melynek okát abban kereshetjük, hogy csak 1847-től vezetik a múzeumi leltárkönyvet. A Bécsbe került érmek azonosítását szintén a leltározási hiányosságok akadályozták meg, mivel az 1870-es években az érméket újraleltározták és korábbi listák/jegyzékek nem maradtak fenn.

12 A hivatali akták alapján a következők állapíthatók meg: - 1837-ben és 1838-ban 11 darab I. Valentinianus, illetve Valens solidus és hét darab nyers aranydarab került elő Szügy ugyanazon területén, de két különböző helyen, amely arra utal, hogy az ormódi kincslelethez

13 hasonlóan az aranyak egy lelethez tartoztak, amely a természeti körülmények miatt szétszóródott. A sóshartyáni 5. századi kincslelet Nógrád megye területéről még egy nagy kincsleletről van tudomásunk, amelyről Hampel József számolt be az Archaeologiai Közlönyben megjelent Magyarország régészeti repertóriumában: „Sóshartyán (Nógrádmegye). Pintér Sándor úr Szécsényben beszélte el (1878. szeptember 23-án), hogy Sóshartyánban számos - száznál több 'II. Theodosins'-féle (408-450) solidust találtak. Egyet Pintér úr gyűjteményében láttam, egy Theodosius-félét, ily hátlapi fölirattal: IMP XXXXII COS XVIIPP CONOB. - Készítési kora tehát a 450-ik év Kr. u. és készítési helye Konstantinápoly. Állítólag ezzel együtt ugyanegy helyen találtatott egy halavány aranyból készült fülbevaló karika, négy élű huzalból, melynek egyik vége hegyes, másik vége lapított és visszahajló apró tekercset képez; belső 8 Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien) OKäA K 316 (1837) 54/1, Nr. 11238; Hofkammerarchiv (Wien) Ungarische Cammerale fasz. 13 sd. 2 (1837) 2849, 34076/1183. 9

MOLN24 (1837)Nr. 1195. 10 Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien) OKäA K 325 ( 1838) 54/1, Nr. 1419: „Die zwei von Andreas Kakovetz in Ungarn gefundenen Goldmünzen von den Kaisern Valentinian u. Valens sind wegen kleiner Varianten für das kk. Münzkabinet nicht ohne Interesse. Der Unterzeichnete hat die Ehre für diese auf IL fl 15 xr geschätzten Münzen 13. fl CMze anzuschließen, - alles Übrige ist nur zum Einschmelzen geeignet" 11 MOL N24 (1838)Nr. 2559. 12 DEMBSKJ 1998, 11. Itt szeretném megköszönni Prof. Dr. Günther Dembski (KHM Münzkabinett, Wien) segítségét és támogatását az éremgyűjteményben folytatott, sajnos sikertelenül végződő, kutatásaimhoz. 13 KUZSINSZKY 1892; LEHÓCZKY 1892.