A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története

jenek le. A korábbi fű alatti támogatás is megszűnt. Zadravecz kérte Ráday belügyminisztert, hogy a Bornemissza Adél bárónő által gyűjtött segélyt nyugatra szállíthassák. Mire az gúnyosan reagált Jöjjenek azok ide érte".

113 A magyar kormány blokádot rendelt el a felkelők uralta terület irányába - most már volt vesztenivaló, így komolyan elszánta magát a magyar vezetés a felkelés leszerelésére. Prónay egymás után kapta a kérlelő leveleket Gömböstől, Horthytól, Bethlentől, melyek jobb belátásra igyekeztek őt bírni.

114 Október 21-én az EX deputációja (Bánffy, Zadravecz, Sréter) Berzeviczy vezérkari főnöknél járt, kérve mint egy utolsó lehetőségként, hogy Ranzenberger Jenő őrnagy, aki korábban a Prónay-különítmény tagja volt, nyugatra mehessen, akinek talán „barátság alapján" sikerülhet a felkelőket leszereltetnie. Berzeviczy beleegyezett.

115 IV. Károly időközben Magyarországra érkezett - magára eskette Ostenburg katonáit és a B-zóna haderejével Budapest felé indult. Az A-zónából is többen csatlakoztak a királyhoz. Az A-zóna embereinek zöme azonban a térségben maradt és benyomult az üresen maradt B-zónába. A „huligánok" néhány napra Sopronba tették át székhelyüket Prónay kormányával a Pannónia Szállóban székelt.

116 Október 26-án a kormány Gömböst küldte tárgyalni a felkelőkkel azzal a meghagyással, hogy legalább a B-zónát ürítsék ki, hogy oda reguláris csapatok vonulhassanak be. Ranzenberger őrnagy egyenként tárgyalt több tiszttel, sokakat meggyőzve. Október 27én a felkelők kivonultak Sopronból. 7 A számos híve által cserbenhagyott Prónay - Ranzenberger Jenő rábeszélésére - végül beadta a derekát és október 31-én a várba érkezett a kormányzóval tárgyalni. Az audiencián jelen volt még Bethlen, Bánffy, Nagy Pál altábornagy, a Honvédség parancsnoka, Prónay kérésére Zadravecz és Pröhle EX-VT-tagok, a felkelők részéről pedig Páter Bónis Arkangyal, Bachó István százados valamint Héjjas Aurél tartalékos főhadnagy. Prónay végül ígéretet tett a kivonulásra (a kormányzó a volt zászlóalja visszaadását ígérte neki), november 5-i hatállyal.

118 A detronizálás napján, november 3-án távozott az utolsó felkelő. A kormány el akarta lehetetleníteni a „nyugatosokat" - vagyis az intranzigensek prominenseit. Az elleheteüenítés, a marginalizálás egyik formája az Etelközi Szövetségből való eltávolítás volt. Ranzenberger Jenő őrnagy felszólítására a kormány írásos jelentést küldött a Vezérek Tanácsához. A jelentésben hivatásszerű elégedetlenséggel a felkelő parancsnokokat, név szerint megemlítve Prónayt, Héjjast, Hir György képviselőit, és különösen páter Bónis Arkangyalt. Az 1921. november 29-i VT ülésen - Zadravecz behatóbb vizsgálatra felhívó véleménye ellenére - P. Bónist exkommunikáltatták, Prónay, Héjjas és Hir ellen pedig szigorú vizsgálatot rendeltek el. P. Bónis kiközösítését a következő nagytáboron kihirdették - a testvérek felháborodással fogadták az ítéletet.

119 Prónay egyenesen követelte maga ellen a fegyelmit. Az EX kihirdette, hogy elvégezte a szigorú vizsgálatot és felmentette (passzivitásba helyezte) Prónayt, aki erre legazem113 ZADRAVECZ, 169-170. 114 PRÓNAY, 285-295. 115 ZADRAVECZ, 170. 116 Uo. 171-172. 117 Uo. 172. 118 PRÓNAY, 296-303. 1,9 ZADRAVECZ, 177.