A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története

bérezte a vezérintéző Feilitzschet és provokálta (párbajuk kimeneteléről nincs tudomásunk). Ezután az EX kiközösítette őt is. „Prónay erre őt jellemző bivaly-dühvel nekiesett az EX-nek. Szerette volna kardélre hányni a vezéreket, de azok megbújtak az inkognito mögött." A nekibőszült nyugalmazott alezredes kontratábort próbált maga mögé gyűjteni. „Sorakozó" címmel petíciót íratott alá több EX-testvérrel. Az aláírók közül ismét sokakat kizártak.

120 A renitens nyugatosok más irredenta szervezetekben próbáltak tevékenykedni (ÉME, Honszeretet stb). Páter Bónis, Szabó József, és Budaházy Miklós vezérlete alatt mintegy 200 volt felkelő egy osztrák területen lévő Eszterházy-birtokon rejtőzködött, várva az újabb irredenta akcióra.

121 A felkelés volt vezérei és más intranzigens elemek 1923 elején „Névtelenek" néven alapítottak egy titkos társaságot (tagja volt még Zadravecz, valamint ezt az organizációt politikai érvényesülése támaszaként használni kívánó Windischgraetz Lajos herceg), melynek fedőszerve volt a „Honszeretet" nevű legális szervezet. Céljuk volt a különböző irredenta egyesületek központosítása - de ők sem jártak sikerrel.

22 Az 1921-es év egymással szorosan összekapcsolódó két történése, a király visszatérési kísérletének meghiúsulása és a nyugat-magyarországi események lezáródása alkalmat adott a Bethlen-kormánynak arra, hogy politikai riválisait, illetve a kellemetlen „turbulens" elemeket marginalizálja. Megszilárdult az eredetileg provizórikusnak szánt államberendezkedés Horthy kormányzói pozíciójával. A legitimisták, bár bizonyos képviselőit bevonták a hatalomba, a korszakban már nem jelentettek komoly politikai konkurrenciát. A radikális, nyughatatlan elemeket, akik a cselekvő irredenta útját kívánták járni, még inkább kiszorították a döntéshozó hatalmi térből. A kormány támogatójaként az EX saját sorai közül is kiiktatta a legitimistákat, valamint az intranzigens elemek nagy részét. Az előbbiektől való megszabadulás nem meglepő, tudva azt, hogy a kormányzóhűség kezdetektől vezéreszme volt a Szövetség berkeiben. A radikálisok kiszorítása azonban ellenkezett a hivatalos célkitűzésekkel: az EX ideológiája formálisan szintén rendkívül radikális volt. A „reálpolitikai" megfontolások azonban döntőbbnek bizonyultak. A szövetségben így már a megalakulását követő két esztendő után sokan csalódtak olyanok, akik lelkesedésből, elvhűségből komolyan vették az EX hivatalos célkitűzéseit. A következő években olyanoknak is csalódniuk kellett, akiknek a személyes ambíció volt az elsődleges mozgató rugó. Az EX és a kormánypolitika kapcsolata az 1920-as években „Sajnos az EX nagyon rövid idő alatt politizálgató társasággá lett, sőt politikusok játékszerévé. Miután semmiféle cselekvő irredenta nem ment...az EX úgy vélte az irredentát szolgálni, hogy célul tűzte ki kezébe venni a kormányzatot."

123 A Szövetség eredménynek tudta be, hogy több EX-testvért bevontak a kormányba (Sréter István vezérőrnagyot, aki 1920 folyamán fél évig hadügyminiszter, Ráday Gedeon grófot, aki 1921-22-ben Bethlen István kormányában belügyminiszter, vagy 120 Uo. 178. 121 Uo. 179-180. 122 Uo. 189-191. 123 Uo. 140.