A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)
TÖRTÉNELEM - Fodor Miklós Zoltán: Az Etelközi Szövetség története
való elmélyedés az egyik eszköze az öntökéletesítésnek. Az EX esetén nincs ismeretünk egy mélyebb jelentéstartamú szimbólumrendszer létéről, céljai miatt erre valószínűleg nem is volt szüksége. (Pröhle Vilmos szerepét ismerve azért nem kizárt hogy használtak hasonlót. Az EX-ben Pröhle egyfajta keretet láthatott, melyben egy újfajta spiritualitás, vallásrendszer ébredhet fel, bár ennek célja inkább nemzeti-társadalmi szinten mozgott: a nemzet egységesítésének szolgálatában állott az új vallás ideája, nem szellemispirituális tökéletesedést célzott.) A maszonéria egyik kifelé irányuló, látható tevékenységi köre a jótékonykodás. Az EX ez irányú cselekvési köréről nincs tudomásunk, ámbár az elszakított területek magyarjainak, nagyszámú menekült tisztviselőjének minden bizonnyal segített a elhelyezkedésben. Az elszakított területek magyarságának tagjai természetszerűen az irredenta ügy legelkötelezettebb hívei voltak, ilyenformán általában megbízhatóaknak is minősültek. (A karitatív tevékenység egy szervezetnél az erkölcsi megfontolásokon túl, a jó lelkiismeret biztosítása mellett kiváló propaganda eszközként is funkcionálhat.) Lássuk a két szervezet közti, inkább csak felületi hasonlóságokat. Mindkét esetben működött-működik a szertartásosság. A maszonéria két évszázados múltú, komplikált és szerteágazó rítusrendszerével persze az EX nem versenyezhetett, ráadásul a források szerint inkább csak a kezdeti időszakban adtak sokat a titokzatoskodó ceremóniákra. Létezett beavatás is szövetségnél, bár a jelek szerint ez inkább egy - a kezdetekben teátrális formák közt végbemenő - eskütételre korlátozódott. Nincs szó a szabadkőműveség több, legalább háromfokozatú (inas, legény, mester) iniciációs rendszeréről, amelynek célja nemcsak az exkluzivitás formai megteremtése, hanem a testvérek tökéletesedési szintjének vagy legalábbis hierarchikus elhelyezkedésének jelölése. Felületi hasonlóság, hogy a beavatottak mindkét szervezetnél egyaránt a „testvér" minősítést használták egymás között, valamint a konspirációs kézjelzések megléte. Az új tagok mind az EX-nél, mind a maszonéria esetén meghívással, kezesek jótállásával kerültek beszervezésre, direkt jelentkezés nem volt. Végezetül a „titkosság" kérdése. Az EX maradéktalanul megfelelt a „titkos társaság" minősítésre, hiszen hivatalosan nem létezett, nem volt bejegyezve sem egyesületi, se más formában. Más kérdés hogy tudtak a létezéséről. (Ha nagyon szigorúak kívánunk lenni, a par excellence titkos társaság az, melynek a tevékenységéről és létéről nem szerez tudomást senki kívülálló.) A szabadkőművesség önmagát nem titkosnak, hanem „exkluzívnak" minősíti, jogállamokban bejegyzett, egyesületi formában működik. A páholymunkák azonban zárt ajtók mögött zajlottak és zajlanak, mindig találgatások tárgya lesz, hogy az ismertté vált szertartások mellett mik hangzanak el az exkluzív összejöveteleken. Személyi kérdések, befolyásszerzés A Kormányzó választást megelőző időszakban volt egy apparátus, mely felett az EX diszponált, mégpedig a kormánybiztosságok. A Fővezérséggel együttműködő, kivételes hatalommal felruházott kormánybiztosok 1919 végén a központi kormánytól függetlenül ellenőrzést gyakorolhattak egy-egy körzetben. E kormánybiztosok mind EX-tagok voltak 59 - számos legitimista politikus is közéjük tartozott (gróf Pallavicini György, gróf DÓSÁNÉ, 101.
