A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXXI (2007)

TÖRTÉNELEM - Balogh Zoltán: „Isten áldd meg a tisztes ipart!" A Pásztói Ipartestület zászlója

A céhes vallási hagyományokhoz való ragaszkodás jól nyomon követhető a csizmadia ipartársulat tagjai által 1878. január 31-én elfogadott határozat alapján. A tagok kötelesek voltak a négy kántorgyűlésen és a társulat által mondatott öt misén, a húsvéti és karácsonyi óraimádáson, valamint a temetéseken részt venni. Meghatározták a a kötelességüket elmulasztó tagtársak pénzbírságban kifejezett büntetéseit is. Előírták azt is, hogy az elnöknek a kötelessége a társulat oltárát tisztán, a szolgálómesternek pedig az oltárt rendben tartani.

21 A Pásztói Ipartestület zászlója A céhes hagyományok továbbélésére utal az Ipartestület számára 1889-ben készített első zászló is, egy nemzeti színű zászló, amelyhez csak a hozzá való anyag került pénzbe, mivel a zászlót az elnök, Járdek János és a helyi iparosok Csór Béla, Frenczel Bernát és Klein Jakab készítették, 16 Ft és 30 Kr költséggel. Határozat született, hogy a zászlót minden ünnepélyes alkalommal mint ipartestületi jelvényt használják. Ilyen alkalom volt március 15-e és az egyházi ünnepek mellett az uralkodó Habsburg-ház tagjainak ünnepe. 1890 januárjában a Pásztói Maskil el dol Izraelita Jótékony Férfi Egylet meghívásának eleget téve, a Rudolf trónörökös, mint az egylet tiszteletbeli tagja halálának évfordulója alkalmából rendezett gyászünnepélyen az ipartestület elöljárósága a zászló alatt testületileg megjelent. Mint ahogyan testületileg részt vett a Ferenc József király 25 éves jubileumán, 1892. június 8-án a Szent Lőrinc templomban tartott hálaadó istentiszteleten is. A testületi tagok a zászlót a saját költségükön kivihették a tagtársak temetésére. A zászlót az elnök őrizte. A zászló azonban az évek során annyira elhasználódott, hogy 1908-ban már új ipartestületi zászló beszerzését javasolták.

22 A díszzászló elkészítésének eszméjével az elöljáróság 1889. évi utolsó ülésén találkozunk először. Ekkor határozott az ipartestület arról, hogy 1890 farsangján táncmulatságot tartanak a díszzászló alap javára. A táncmulatság kiadásai azonban meghaladták a bevételt, és több mint 20 forintos hiány keletkezett. A január 12-i táncmulatság így a „díszzászló alap javára mi hasznot sem hozott - jelentette sajnálattal a jegyző, de azért kéri az elöljáróságot, ne hagyjon fel a díszzászló eszméjével s indítványozza, hogy a bírságpénzek díszzászló alapként az elnök által külön kezeltessenek s mindaddig, míg a dísz zászló költségei fedezve nem lesznek, a bírságpénzeket az alapra fordítsák. Egyúttal indítványozza, bocsáttassanak ki aláírási ívek, melyeken a város lakosságát szólítják fel adakozásra. "

23 1891-ben határozatot hoztak, hogy a jegyző által kezelt bírságpénzek „addig, míg a zászló alap annyira nem szaporodik, hogy egy díszzászló lesz megrendelhető, gyümölcsöztetés végett a Hatvanvidéki Takarékpénztár pásztói fiókjában elhelyeztetnek." Ennek megfelelően 50 forintot tettek be a takarékba. Az ipartestületek ugyan hatósági jogkörrel bírtak a tanoncok és a segédek tekintetében, valamint a mesterek és a segédek közötti viszályok rendezése kapcsán, de bírságTemetkezési Egylet, 1878. január 31. Jegyzőkönyv, 1889. .február 17. 382.sz., 1890. február 9., 562.sz., 1892. június 19. 1090. sz. és 1908. január 26. 8176.sz. Uo. 1889. december 8.523.sz., 1890. január 19. 530 és 531.sz.