Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)

Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Nógrád megyei volt nyilas párttagok az állambiztonsági szervek látókörében

Volt nyilasok 1956. után, az állambiztonsági szervek megfigyelése alatt A forradalom utáni megtorlás a következőképp érintette a nyilvántartott volt nyilasokat Nógrád megyében. A dosszié szerint három személyt ítéltek szabadságvesztésre. Trezsnyik Ferencet öt évre (két évet kellett leülnie), a zagyvapálfalvai fegyveres szervezkedésért vád alá helyezett táblaüveggyári üvegvágót öt évre, majd másodfokon két évre, egy dorogházi bányász munkástanács elnököt a forrás szerint három hónapra ítéltek.

53 Öt személyt internáltak, nyolcat közbiztonsági őrizetbe helyeztek, hármat preventív őrizetbe. Közülük nyolcan szabadlábra helyezésük után rendőrhatósági felügyelet alatt maradtak, további négy főt önálló intézkedésként helyeztek rendőrhatósági felügyelet alá. Két személy ellen indult eljárás, amely abbamaradt. Egy főt az állambiztonság „operatív céllal felhasznált."

54 A megyei állambiztonság 1957-től évente készített összefoglaló jelentéseket az elhárítási vonalat értékelő operatív munka eredményéről. A forradalmat követő egy-két évben a megfigyelt célszemélyek - érthetően - meghúzódó magatartást tanúsítottak. Maguk hívták fel az ügynökök figyelmét, hogy ne politizáljanak, mivel abból könnyen baj származhat.

55 A következő esztendők jelentéseinek tartalma a következőképpen foglalható össze: nyílt ellenséges tevékenység nem tapasztalható, a célszemélyek értékelése szerint bármilyen érdemi változás csak a világpolitikai konstelláció változása esetén képzelhető el. Az egyik megfigyelt salgótarjáni volt nyilas szerint: „Az embernek még pisszenni sem szabad, az egyéni kezdeményezés hiábavaló, itt külső segítségre van szükség."

56 A rendszerváltás reménytelenségének tudata tükröződik más célszemélyek megnyilatkozásaiból vagy viselkedéséből is: Trezsnyik Ferenc, miután kiszabadult, teljesen passzív, munkájára koncentrál. Egy korábbi salgótarjáni nyilas szervező igyekszik politikai kérdésekről - a jelentés írójának szempontja szerint - „pozitívan" nyilatkozni, míg egy harmadik salgótarjáni célszemély „nem jár sehová, hogy ne tudjon a hatóság belekötni, politikáról nem nyilatkozik". Bércei község egykori községvezetője 1962-es helyzetértékelése szerint „...jelenleg komoly dolgok nem várhatók, ebbe bele kell törődni. A nagyhatalmak csak manővereznek." Ezekben az években a nemzetközi helyzet radikális megváltozásában látják csak a változás lehetőségét, különösen - talán a régi reflexeknek megfelelően - Nyugat- Németország megerősödésében és világháborús szerepében bíztak. Az ekkoriban egymást követő nemzetközi válsághelyzetek (algériai, berlini konfliktus, kubai rakétaválság) eszkalálódásától, egy új világháború kitörésétől reméltek változást.

58 A jelentések szerint a kistelepüléseken a volt nyilasok igyekeztek megnyerni, tanácsokkal ellátni a helyieket. Igyekeztek „felújítani és ébren tartani a restaurációs gondolatot, becsmérelni a tsz-eket."

59 ÁSZTL. Objektum-dosszié. Összefoglaló jelentés. 1958. 08. 23., 104., 107. Uo. 99-109. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1957. 05. 22., 201. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1961. 12. 11., 122-127. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1962. 02. 27., 158-162. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1961.12.11. Uo. Jelentés. Salgótarján, 1962. 02.27., 160. 62