Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXX. (2006)
Történelem - Szvircsek Ferenc: A fejlesztés és megtorpanás évei. „Minden bányásznak hazafias kötelessége teljesíteni a terveket”
A mennyiségi termeléssel együtt növekedett a teljesítmény is: Év Tonna/műszak 1949 év %-a Évi fejlődés %-a 1949 0.702 100 1950 0,765 108,97 8,9 7 1951 0,867 123,50 13,33 1952 0.953 135.75 9,92 1953 1,040 148,15 9,13 1954 0,963 137,18 7 ,4 A Nógrádi Szénbányászati Tröszt összes dolgozói létszáma, és ebből a munkáslétszám: Év Összes dolgozói létszám Ebből munkás Összes dolgozóból a munkások %-os aránya 1949 10 050 S 552 85,1 1950 10 500 8 306 "9,1 1951 10 6'S 7 8 830 82,6 1952 11 663 9 5 7 4 82,1 1953 12 554 10 634 84, 7 1954 13 4S3 11 32" 84 A teljesítménycsökkenés 1952-től arra utalt, hogy a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, a megemelkedett termelés nagyobb részét új munkaerők beállításával érte el. A szénmedence bányamunkásainak száma az 1949. évi 8 552 főről 1954 végére 11 327 főre emelkedett, ami 132,5%-os növekedést mutat. Miután a bányákkal szomszédos falvakból nem tudtak elegendő munkaerőt biztosítani, ezért az ország távolabbi, gyengén iparosodott vidékeiről toboroztak munkavállalókat a szénmedencébe. Közülük azonban sokan nem tudták megszokni a nehéz bányamunkát és hamarosan eltávoztak, másokat viszont csak a toborzási jutalom csábította a bányamunkára. Ezeket az embereket munkásszállásokon kellett elhelyezni, gondoskodni kellett ellátásukról és az időnkénti hazautaztatásukról. Mindezek komoly költségnövekedést jelentettek a nógrádi szénmedence vállalatainak is. A munkásvándorlás másik következménye volt a meglévő törzsgárda felhígulása. A nógrádi szénmedence bányászatára az évtizedek hosszú során át a vándorbányászat volt a jellemző, mert a széntelepek geológiai helyzete nagymértékben megnehezítette a hosszú távú, nagyüzemi termelés kiterjesztését. A nagy kapacitású bányák csak a megye déli részén, a széntelepek által alkotott összefüggő táblákon alakultak ki, a többi helyen egy-két évtizedes bányák megnyitásáról lehetett csak szó. A bányaművelés így folyamatosan az egyik helyről a másikra helyeződött át. A letelepült munkásoknak is vándorolni kellett a bányaüzemmel együtt, s ez lett az oka annak, hogy a szénmedencében a bányászoknak több mint a fele állandóan, valamilyen közlekedési eszközön ülve jutott csak el a munkahelyére. 33