Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Részletek Csohány Kálmánné és Csohány Kálmán levelezéséből

gyón szerette. Mikor a meséskönyvet rajzolta, örömét lelte a nagyon kicsi rajzokban, nagyon sokat nézegette, sokat tanult belőle. Mi itt éltünk (Bp. II. ker.) Anyuka segítségével, Kálmán Vásárhelyen teljesen beépülve a családba, az ottani baráti körbe szorgalmasan dolgozva a majolikagyárban. 1958. október 14-én írta be a „Jegyzetek" с kemény kötésű füzetébe: A sárkány és a fiú Játszik a fiú billeg az újjá, Szél viszi lágyan a sípja szavát, Felette árnyak - sötét a sárkány Lecsapni készül, nyújtja a karmát. Nap ragyog, s kéken Borúja sűrű ... Derült az ég fenn, Torkát, mint gyűrű Madárral versenyt Szorítja gyakran Szárnyal a dal, A fáj dalom... Ború, ha feljő Vergődik, jajdul A sötét felhő Panasszá halkul Közelebb hozza S terjed az árny A karmokat. Az avaron Fújja tovább hát, nótája szárnyal Ha örül, szemén könny pereg, Mert, ha elhalkul, erőtlen, elfúl... Sötét a sárkány - fent lebeg. A sárkány és a fiú ebben az időben készült rajzain, tálon, majolika-lapon szerepel. Egy nagy rajzsorozat maradt ebből az időből, amit eszkimómesékhez, történetekhez készített. Egy új nagy barátság is fűződik ehhez a korhoz. Gaál Pista talált Kálmánra, bátyjának volt Kálmán osztálytársa Pásztón, ott egy cserkészcsapatban voltak. Évek óta nem tudtak egymásról. Nagy öröm volt újra találkozni és hogy mindketten ígéretes pályán voltak, Pista 1958-ban már nemzetközi elismerést kapott a Pályamunkások с kisßmjeert. - Nemcsak a közös gyökerek, hanem a közös ízlésvilág, az igény a nagyfokú műveltségre a zenében, irodalomban és a képzőművészetben. Hódmezővásárhely, 1959. máj. 21. „A majolikagyárban ma estig összesen 103 lapot készítettem el. Ebből kb. 28-30 lap használható. Olyan talán 3 db van, amelyik teljesen tökéletes, mert a többi is berepedezett, de talán mégis föl lehet használni. Klárikám, el nem képzeled, hogy milyen idegfeszítő ez a viaskodás az anyaggal. Már-már azon a határon mozogtam, hogy így én nem tudom tovább csinálni. Jönnek ki a legszebb lapjaim tönkremenve. Az még bosszantóbb, ha különben teljesen jó alap, de akad benne olyan kis hiba, amivel mégsem lehet átvenni. Sok olyan is van, ami a kemencéből épen jön ki, s mire hozzám kerül, a szélei le vannak ütődve. S ezeket is kezdhetem mindig elölről. Van olyan négy lapból álló sorozatom, amit ma csináltam meg negyedszer. Estére, mire ott befejezem a napi munkát már nagyon fáradt 227