Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Részletek Csohány Kálmánné és Csohány Kálmán levelezéséből

vagyok. Zúg a fejem és verejtékezem, minta gőzfürdőben lennék. De nem a fizikai megerőltetéstől. Micsoda pech az, amit a főmérnök mond, hogy eddig egyáltalán nem törtek a lapok, s véletlenül most olyan lehetetlen rossz masszát gyúrtak, - éppen most - hogy mind törik. Az ő sima lapjaik is. A héten már legyártottak új masszából lapokat, most várjuk, hogy száradjon. De én nem vagyok gép. Én még ilyen munkát egyáltalán nem csináltam, ahol ennyire hiábavaló minden. Pedig meg fogom csinálni. Reggel fizikailag fáradtabb vagyok, mint este, mégis úgy kezdek hozzá, hogy mennie kell. Reggel 7-kor megyek el, és este 6-7-ig vagyok kint. Még két hét van, majd lesz valahogy. Visszaemlékezés -1959. Augusztusban a bolgárok meghívására pár hétre leutaztunk vonattal. Burgaszban láttam meg a tengert. Onnan hajóval mentünk Szozopolba, ahol egy halász családnál laktunk. Tőlük jártunk ki naponta a tengerre még teljesen természetes körülmények között. Ott Kálmán hajnalonként sokat rajzolt, akvarellezett. Visszaemlékezés -1960. Kálmán folyamatosan kisebb-nagyobb megszakítással Vásárhelyen dolgozott a majolikagyárban és élte az ott kialakult társadalmi életét. Hódmezővásárhely, 1960. jún. 10. „Tegnap voltán bent Szegeden a Szemklinikán. A professzorral néztük meg a helyszínt. A cserepek már be vannak építve, csak az oszlopok csupaszok még. A helyszínen fokozódott az aggodalmam, mert én mindig úgy tudtam, hogy a falak csempéi zöld színűek, s abból a két általam világosabbra tervezett két oszlop kiemelkedik. De a falak világosak, szinte türkizzöldek. Ha meg az oszlopot sötétebbre veszem, nem jön ki a fekete rajz. Szóval ezen a megoldáson töröm a fejemet. Arról nem is beszélek, hogy a lapok még nincsenek megrendelve, s határidőre egyáltalán nem lesznek készen. Megnyílt a mai magyar illusztrációs kiállítás. Ott nekem is van két rajzom. A József Attila: Holt lelkek és Radnóti Miklós: Gyökér с versek illusztrációi. Most, hogy végignéztem még egyszer a kiállítást, úgy láttam, hogy nem hatnak ott rosszul. Szombatra meg Mártélyra szeretnék kimenni rajzolni meg festeni." 1960. nov. 17-én Berza Lászlónak írt levél a Kecskeméti Művésztelepről „...bolgár népköltészeti gyűjteményt illusztrálok, csak úgy magam kedvére. Színes páccal rajzolok, elég érdekes technikailag is. Úgy érzem, eléggé újszerű." Kecskemét, 1960. dec. 9. „Most egyszerre két kerámia tervet is készítek. A deszki szanatórium két gyermek termének 2-2 falát kell kerámiával díszíteni, azonkívül újratervezem a kelebiai vasútállomást, mert amit csináltam, azt nem fogadták el. Makrisz ugyan azt mondta (itt van ő is), hogy ne csináljak másikat, mert ő ezt nagyon jónak találja, és kérjek felülvizsgálást. (Az történt ugyanis, hogy a meghívott művészek nagyrésze - így Makrisz sem - jelent meg, az építész sem volt ott, így majdnem azt mondhatni, hogy csak az Alap hivatalnokai döntöttek így.) - Azért csinálok másikat is." 1961. szept. 7. - Miskolci Művésztelep „Kicsit nehéz most átállni rézkarcra, hiszen több mint 10 éve, hogy egyáltalán nem 228