Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Részletek Csohány Kálmánné és Csohány Kálmán levelezéséből

Visszaemlékezés - 1957. kora tavasza: Kálmán a belső szobában rajzolt, monotípiákat csinált. Ebben az évben jelent meg az ő rajzaival Tamási Áron: Ábel Amerikában, Tersánszky J. Jenő: Kakák Marci ifjúsága, Joós F. Imre: Kaponya Szilveszter kalandjai és az egyik legkedvesebb könyve: Wolf Mankovuitz: Gödölye két garasért. Május első napjaiban egy képzőművész csoporttal Lengyelországba utazott. 1957. nyarára legnagyobb örömünk a két egészséges gyermekben volt. Az emberi kapcsolataink is szépen kialakultak. Nemcsak itt a házbeliekkel, hanem a baráti kör is kialakult a közelünkben. Gerencsér Feri ideköltözött még a tavasszal a Krecsányi utcába, ahol már régebbi igaz barátok laktak. Ritly Vali a férjével Bán Róberttel és kisfiával, Andrissal, Horváth Terikéék, Obersovszky Gyula, Petrovics Emil, Varga Imre a feleségével, Ildikóval, Berza Laciék. A nyár egy részét Vásárhelyen töltöttük, ahol Kálmánnak jó barátai, müvésztársai részben ott laktak, részben lejártak. Abban az időben Kaján Gyula, Nóvák Lajos a feleségével, Gacs Gábor, Kondor Béla, Kamotsay István, Kurucz D. István, Szabó Iván (csak ők jutottak az eszembe), de Miklós bácsinál,

3 aki 1957-ben igazságtalanul börtönben volt, voltak a nagy találkozások. Ezen a nyáron kezdett bejárni Kálmán a Majolikagyárba. Kaján Gyula volt a gyár művészeti vezetője, aki az alapító nagy művészek, Tornyai János és Endre Béla szellemét képviselve lehetővé tette, hogy a városban tartózkodó kísérletező kedvű, képzőművészek bejárhassanak a gyárba. Szabó Iván már régebben dolgozott ott, mikor Kálmán is vele tartott. Az első próbálgatásokból egy komoly korszak indult el. Nagyon megszerette. A mázalásra előkészített, szépen korongozott, kiégetett tálakból, vázákból lehetett választani és azt a saját elképzelése szerint mázalta. Az volt a feltétel, hogy kettőből egy a gyár tulajdona marad. így keltek életre a vázákon a lovak, halak, madarak, táncosok és minden más elvont gondolat. Aztán jöttek az előre gyártott lapok, amik a papírnál izgalmasabb alapot adtak. Eleinte azt mondta, hogy a kerámia számára kiegészítő sportág, de pár év múlva már komoly megbízásokat kapott és teljesített. A közélettől teljesen visszavonult, olvasott, rajzolt. A rajzai alapjául Arany László: Magyar népmese gyűjteményét, Csanádi-Vargyas: Röpülj páva röpülj с magyar népballadás és balladás dalok kötetét, Hegedűs Lajos: Moldvai csángó népmesék és beszélgetések с gyűjteményét és a Folklór Intézet Kolozsvári Osztályának gyűjteményéből szerkesztett Moldvai csángó népdalok és népballadák с kötetét forgatta. Kiegészítésként ahhoz, amit ő a Csíki Havasokban a csángóktól élőben megtanult, és mély érzéssel énekelt. Ezek az érzések kerültek tollal, nádtollal, tussal, diófapáccal papírra, és mázzal vázákra, majolikalapokra. Ezeket adta be kiállításokra, abban az időben nagyon sok mindent kifejeztek, amit másként nem lehetett volna. Abban az időben Nóvák Lajossal sokat kijárt Körtvélyesre, Vásárhely határába és a városszéli utcákba akvarellezni. Visszaemlékezés -1958. Akkoriban kapta az első kerámiafal megbízásokat. A Metropol szálló gyorséttermébe, azután a Fóti Gyermekváros egészségházának a várótermébe. Mindkettő nagy munka volt, meg mellette még saját örömére is dolgozott. 1958-ban 3 könyv jelent meg a rajzaival: Bóján Bolgár: Szodoma kapusa, Kolozsvári Grandpierre Emil: Foltonfolt király és Pierre Mac Orlan: Ködös utakon. A két utóbbit naGalyasi Miklós (a szerk.) 226