Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Részletek Csohány Kálmánné és Csohány Kálmán levelezéséből

gyűjtő-kőrúton van. A Néprajzi Múzeumtól küldték ki, fonográffal végzi a gyűjtést, - egészen speciális területen. Cigány népdalokat és táncokat gyűjt. Klára el sem hinné milyen csodálatos dolgok vannak közöttük. Egy-kettőt már én is lejegyeztem magamnak. Igen érdekes, csodálatos ritmusúak a dalaik és a táncaik. Oszkár egyúttal a táncaikat tanulja. Egy öreg, 70 éven felüli vajdával teremtett jó kapcsolatot, akinek a törzse az 1890es években jött a Kaukázusból. (...) Szövegeik szépségben egyenértékűek a dallammal. Leírok példának egyet: „Süsd fel Isten a napokat, hárítsa fel harmatokat. Harmatokat a mezőről. A bánatot a szívemből." Vagy amikor az erdőről, mezőről énekel, s így fejezi be: „Benne, benne járok, - Benne sírdogálok." Budapest, 1952. nov. 24. „Ma hétfő van s még mindig a tegnapi élmények hatása alatt vagyok. Kint voltam a felvételen és gyűjtésen a cigányoknál. Emlékszik, a múlt levelemben beszámoltam ezekről a kaukázusi cigányokról. Most vasárnap a néprajzokkal és filmesekkel én is kimentem hozzájuk. Dalaikat lemezre, őket magukat és táncaikat filmre vették fel. Délután 2 órától este 10-ig egyfolytában tartott a munka. Igen nagy kedvük volt, mert előtte beboroztak, s aztán már velünk nem sokat törődtek, mulattak úgy, ahogy jól esett nekik. Nagyon szép dalaik és táncaik vannak. Nem is hallottam és láttam ezekhez hasonlót. Táncaik hallatlanul tüzesek, különös ritmussal, dalaikban szép ékítmények, hajlítások vannak. Egyszer pattog és forr tőle az ember vére (magam is alig bírtam nyugodtan egy helyben maradni) máskor meg lassú elnyújtott panaszkodás, vagy zokogás. Élmény volt. És különben szinte akaratomon kívül, hamar megbarátkoztam velük. Odajöttek hozzám a férfiak és igen barátságosan kezdtek beszélgetni. Feltűnt nekem, hogy a többiekhez nem vonzódnak úgy. Végre kiderült, hogy nagy fekete bajszom imponált nekik. Meg is mondták. S akkor igazán megörültek, és veregették a vállamat, mikor mondtam, hogy most kicsi - és rendes körülmények között az államig szokott lelógni. (Ezt a kis hazugságot a barátság kedvéért voltam kénytelen tenni.) Igen respektálták. Az is nagyon tetszett, hogy a táncaikat egy-két próbálgatás után eltaláltam. Persze csak egy-két könnyebb motívumot, mert egyébként igen nehezek és nagy gyakorlatot kívánnak. A vajdájuk, Rupi bácsi 70 éven felül van. Még olyan bajuszt nem láttam, mint amilyen neki van. Hófehér, dús, tömött és két oldalon leér a két válláig. Szépen táncolt, különösen, mikor legkisebb lányával, a tizenkilencedikkel járta. Nagyon szép 15 éves cigánylány volt. Dalaik megvannak nálam lekottázva."

2 Budapest 1953. jan. 11. „A héten öröm ért (...) A Fővárosi Képtár előjegyezte minden rajzomat a kiállításon. Meg fogja vásárolni a Képtár részére (...) Minden művésznek titkos vágya, hogy a Szépművészeti Múzeum, vagy a Fővárosi Képtár megvegye munkáit. Ez nálunk a non plus ultra,- ez jelenti az elismerést. Én ezt nem vártam - őszintén mondom. Nem vagyok nagy képességű művész, tudom magamról, hogy kis körben mozgok. Ez nem szerénység, vagy önmagam lebecsülése, hanem önmagam helyes ismerete. Csohány Kálmán 1977-ben tus-, 1978-ba rézkarcsorozatot készített Cigánydalok címmel. Ezek alapja a fent említett gyűjtés volt. 222