Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXIX. (2005)

Művészettörténet - Shah Gabriella: Részletek Csohány Kálmánné és Csohány Kálmán levelezéséből

XXIX. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2005 MŰVÉSZETTÖRTÉNET RÉSZLETEK CSOHÁNY KÁLMÁNNÉ ÉS CSOHÁNY KÁLMÁN LEVELEZÉSÉBŐL SHAH GABRIELLA 25 éve halt meg Csohány Kálmán grafikusművész. Özvegye, Klári néni azóta is gondosan őrzi és ápolja örökségét, méltó módon rendezi és dokumentálja Csohány Kálmán műveit, s róla szóló újságcikkeket és egyéb írásokat. Hatalmas anyaggal rendelkezik, levelekkel, dokumentumokkal, kiállítási jegyzékekkel, katalógusokkal, meghívókkal, megnyitó szövegekkel, talán fel sem lehet sorolni a teljes gyűjteményt. Mintegy másfél év munkájának köszönhetően, legutóbb azt a levelezést dolgozta fel, gépelte le, illetve toldotta meg visszaemlékezéseivel, amely közte és Csohány Kálmán között zajlott 1952-től egészen 1979-ig, a halálát megelőző hónapokig. Mivel Csohány Kálmán és felesége sokat éltek egymástól távol, a művésztelepi tartózkodások és az egyéb művészeti megbízások miatt, levélváltásra szinte naponta került sor kettőjük között. Nemrégiben készült el a teljes anyag, amiből most egy olyan válogatást kívánok nyújtani, amiből nemcsak Csohány Kálmán munkássága mögé nézhetünk, hanem közelebb kerülhetünk hozzá mint magánember is. A dőlt betűvel szedett részek Csohány Kálmánné szavai, az ő visszaemlékezései, illetve magyarázatai. Budapest, 1952. okt. 26. „Meghallgatja majd egyszer Bach a moll szonátáját, s maga is biztosan cimbalompárti lesz. Az embernek valóban szinte csak a zene ad kedvet, örömet. Ha másért nem - ezért érdemes élni." Budapest, 1952. nov. 6. „Készülök különben jómagam is a III. Képzőművészeti Kiállításra. Nemcsak műterem látogatásokkal és ellenőrzéssel, (amiket hivatalból kell tennem), hanem aktív részvétellel. Gogol „Holt lelkek" с regényéhez szeretnék illusztrációt készíteni és foglalkoztat bizonyos mértékig Csehov is. Utóbbi kitűnő jellemábrázoló és szeretnék tőle is egy-két novellát feldolgozni. Utóbbi időben mind erősebben vágyódom szakmai munkát végezni, és annyira már el is jutottam, hogy táblámra rajzpapírt felragasztottam. Most ez alatt a 2 nap alatt remélem sikerülni fog ilyen irányú tervemből valamit megvalósítani. Egyik barátomnál kint van az állványom és az olajkészletem is egy félbemaradt önportréval egyetemben. Azt is ideje lenne már befejeznem." Budapest, 1952. nov.16. „Kicsit mindig irigyeltem a gyűjtőket. Igen szép az. Oszkárral

1 beszéltem, ő szintén 1 Buchbinder 221