Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Adalékok Budinszky László politikai szerepéhez

megértőbben kezelte". A Sopronkőhidán őrzött raboknak élelmet vitetett. Rajk Lászlón is segített, aki a katonai osztályon volt „valamilyen röpcédula ügyből kifolyólag" letartóztatva.

88 Élesen tiltakozott Vájna Gábor belügyminiszternél Mindszenthy József - akkoriban veszprémi püspök - és 30 más pap közigazgatási eljárás alá vonása és internálása ellen. Miután Mindszenthyt Sopronkőhidára vitték „...határozottan tiltakoztam és azt mondtam, hogy én ilyen kultúrbotrányt nem engedek meg." Ő harcolta ki, hogy Mindszenthyt és társait ne börtönben, hanem a soproni Miasszonyunk-zárdában helyezzék el.

89 Budinszky közbenjárása segített abban, hogy nem kellett gettóba vonulniuk az „árjapárjáknak," akiket Kovarcz Emil rendeletére záros határidőn belül gettósították volna. Walton Ágoston, aki akkor a Weiss-Manfréd-művek jogtanácsosa volt, mint ismerősét megkereste Budinszkyt, hogy járjon közbe a rendelet hatálya alá tartozók érdekében, akik közül a cégnél kétszázan dolgoztak. Budinszky megígérte, hogy mindent elkövet Kovarcznál a rendelet visszavonásáéit, Waltonnak pedig azt tanácsolta, hogy az ő német nexusait kihasználva érveljen úgy, hogy a WM-üzem elsőrendű hadiüzemnek számít. Nem sokkal az intézkedése után a rendeletet visszavonták.

90 Vallomása szerint több százra tehető azon zsidók száma, akiket mentesítő levéllel látott el. Budinszky álláspontja az volt, hogy valamennyi zsidó bírát, özvegyet és közvetlen családtagjaikat mentesíteni kell. Sokszor azonban a mentesítést nem tudta végig vinni, mivel Vájna Gábor belügyminiszter sok kérelmet elutasított. Vájna tanúvallomásában úgy emlékezett, hogy Budinszky a Minisztertanácsban és azon kívül is „védelmezte a zsidókat". Többek között arra kérte őt, hogy fogadják el a svéd, svájci, illetve vatikáni menleveleket. A belügyminiszter ezt úgy hárította el, hogy túl sok hamisított menlevél forog közkézen.

91 Vájna emlékezett arra is, hogy Budinszky Csia Sándor és Kovarcz Emil jelenlétében a leghatározottabban ellenezte bármilyen magyar állampolgár külföldre való kiadatását.

92 Hasonlóan a Nyilaskeresztes Párthoz, a Szálasi-kormányon belül is volt egy radikálisabb, forradalmibb változtatásokat sürgető irányzat, valamint egy polgáribb beállítottságú vonal. Budinszkyt munkatársai miniszteri működése alapján is az utóbbiakhoz sorolták. A nyilas miniszterek közül Szőllősi Jenő sorolható még ide, a radikálisabb irányzat kormányon belüli főbb exponense Kovarcz Emil volt. Az igazságügy-miniszter külsőségekben sem igazodott párttársaihoz, miniszterként nem viselte a nyilas formaruhát, polgári öltözékben jelent meg a minisztériumban és a képviselőházi üléseken. Szálasi szerint is a kabinetben különböző felfogású miniszterek működtek „így azután a szélső polgári oldaltól egészen a radikális hungarista oldalig minden irányzat képviselve volt benne. Budinszky ebben inkább a középhez tartozott."

93 A radikális pártvonal miniszterként sem nézte őt jó szemmel. Hubay Kálmán vallomásában említ egy Gál Csabával történt beszélgetést, melynek során Gál 1945. márciusában azt állította, hogy „most végre ki fognak menni a kormányból a polgári miniszterek." Gál Budinszkyt is ezek közé sorolta.

94 Szálasi is új miniszterekben gondolkodott 1945. márciusában. „Szükségesnek tartottam azt, hogy egy olyan új igazságügy miniszter jöjjön Budinszky helyére, aki alkalmas a hungarista országépítés és nyilaspárt szempontjából erre a helyre...erre azért nem volt alkalmas, mert egyrészt az országépítésben nem vett részt, másrészt a polgári pártokból jött, amely pártok nem tudták annyira átérezni a gyökeres változást."

95 1945. március 11-én, miután Rajniss Ferenc-akivel az igazságügy-miniszter barátibb viszonyt ápolt mint párttársai nagyrészével-a kormányból hivatalosan távozott, 96