Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Fodor Miklós Zoltán: Adalékok Budinszky László politikai szerepéhez

mint lehetőség, hogy a nyilaskeresztes párt is vegyen részt a kormányban, Budinszky igazságügy-minisztersége révén.) Szőllőssi Jenő tanúvallomásában említette, hogy a »... párt részéről voltak vélemények, hogy Budinszky nincs a helyén."

51 A másik ok, melyből a bizalmatlanság származott, az Budinszky-mondjuk így-„vasaltnadrágos" mivolta. Szálasi pártjának a zömében a társadalom alsóbb rétegéből származó mozgalmárai, és a pártban- annak konjunkturális időszakában, 193940-benvezető szerepet elfoglaló középosztályi rétege között volt egy kitapintható ellenérzés, mely a mozgalmárok mellőzöttségéből, sértettségéből fakadt. A mozgalmárok nemtetszésüket fejezték ki a „vasaltnadrágosok inváziója" miatt, akik iskolázottságuknál, kedvezőbb vagyoni helyzetüknél fogva („... az Andrássy-úton valósággal áruba bocsátották a mandátumokat"), kapcsolati tőkéjüket kihasználva elfoglalhatták a jövedelmező posztokat a sikerek idején, míg a „forradalmárok" bűnvádi eljárást, internálást, börtönt voltak kénytelenek elszenvedni. Török András, aki a kezdetektől munkásszervező volt Szálasi mozgalmában, a következő jelzőkkel illette az azonnali sikerek reményében pártba igyekvőket: „politikai selyemfiúk", "semmiből előbújt képviselőtestvérek", „beözönlőit ügyvéd és tisztviselő testvérek."

52 Irritáló lehetett a kipróbált, régi mozgalmisták számára az a jelenség amit Budinszky esete is példázott: alighogy megjelent a párt környékén (eleinte mégcsak párttag sem volt), mindjárt képviselőként foglalhatott helyet az Országgyűlés padsoraiban! Minisztersége idején is többször került konfliktusba Gál Csabával (1944. november 4-e után a személyi ügyek kormánybiztosa), aki a pártvonal egyik vezetője volt. Gera József vallomása szerint „Gál Csabával afférja volt, ő és a pártvonal nem tartotta őt eléggé meggyőződéses embernek."

53 Szálasi - bár elismerte jogászi kvalitásait, és megbízhatónak tartotta abban a tekintetben, hogy a rábízott munkát teljesíti - szintén nem tartotta őt olyan valakinek, aki szívvel lélekkel magáénak vallja a hungarista eszméket, „...a polgári pártokból jött, amely pártok nem tudták annyira átérezni a gyökeres változást. Az, hogy a vádlott (Budinszky ) 1939-től kezdve nyilas párttag volt, nem jelent semmit, mert vannak emberek, akik 10-15 évig vezetnek hadosztályokat és soha sem lesz belőlük jó hadvezér."

54 1940. decemberében Szálasi naplójában különböző érdekcsoportok-klikkek meglétét konstatálta a pártján belül. Budinszkyt, Szőllősi Jenővel együtt, a „bizonytalankodók" klikkje főembereként tartotta számon.

55 Budinszky érezte az iránta megnyilvánuló bizalmatlanságot. Parlamenti szereplését az önigazolás kényszere is vezérelhette. Egy képviselőházi beszédének hangvételét-a szocdem befolyásoltságú szakszervezeteket támadta kemény hangon-a népbíróság előtt azzal indokolta, hogy „párttársai mindig gyanúsítgatták őt, hogy liberális felfogású."

56 Mindazonáltal mindvégig Szálasi híve maradt. 1942-ben mikor a pártot többen elhagyták (sok középosztálybeli, az „intelligencia" jelentős része), illetve a pártvezető több, korábban prominens személyt kizárt (Hubay Kálmánt, Ruszkay Jenőt stb.), Budinszky megmaradt Szálasi hűségén. A pártvezető tanúvallomásában kifejtette, hogy meglepődött maradásán. „A 42-es elbocsátásoknál vártam, hogy kérje elbocsátását." Nem tartozott Szálasi legbelsőbb köréhez. Nem avatták őt be mindenbe, „...nem tartoztam sem a szűkebb, sem tágabb vezérkarhoz..."

58 90