Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

elő, hogy a СО-vizsgálatra szerezzenek be fehér egereket, mivel a mentőállomás csak 2 db patront biztosított a meglévő készülékükhöz! Februárban kétszer is tűz ütött ki a bányában, amit sikerült elfojtani agyaggát készítésével. 74 1947 elején, a salgóbányai Rákosi táróban az omlás maga alá temette Somoskői Ist­vánt, akit társa, Molnár István sikeresen megmentett. 75 Vizsláson az Újlaki II. lejtősak­nában (tévesen Újtelekinek írták) 1947. február 28-án szénsavas vízbetöréssel kellett megküzdeniük. A helyszín mintegy 800 méterre volt a vizslási N. lejtős akna végétől, ahol 1930-as években többször volt már hasonló szénsavbetörés. A mátranováki Déli lej­tős akna műveletei 1947. január 9-én érték el a Mátranovák V. bányatelek déli határát. A szénbányászat folytatása érdekében át kellett lépniük, ezért adományozási eljárást indí­tottak a mátranováki Nyírjes és Rátkaárnyék dűlőkre. Az engedélyt megkapták 90 nap­ra és 3 vagon szén kitermelésére, valamint értékesítésére az adományozási eljárás befe­jezéséig. 7 Kazár község határában a Gergely II. sz. lejtős akna bányaműveleteivel 1947. január 7-én szintén elérték a fejtésre alkalmas széntelepet, az adományozási eljárásig napi 4 vagon szén értékesítésére kaptak engedélyt. A kérdéses terület kisbirtokosok tu­lajdonában volt Nagyverőalja és Meredek dűlők alatt. Feltárását még 1945-ben megkezd­ték. A széntelep mely 800 méter hosszan volt feltárva, 1,5-2 méter vastagnak bizonyult. Az értékesítési engedélyük 1947. április 30-ig szólt. A műszaki ellenőrzésekkor Salgóbányán, 1947. február 11-én a D és F tárókban az ácsolatot, biztosítást rendben találták. A robbantást a lőmesterek szabályosan végezték, a szellőztetés természetes úton történt. Az elektromosság azonban nem volt bevezetve a bányába. Egyedüli kifogás a vizesárok karbantartásának a hiányossága volt a bányá­ban, aminek következtében a vágatok vizesek és sárosak voltak. 1947. február 13-án Karancskesziben, a Jenő VII. lejtős akna részére a /X bányatelek adományozását kérték az Egres dűlőben. 78 Az ún. „kisbányák" gondjai is jelentkeztek már ebben az időben. A Kiskéri Kőszén­bánya üzemi bizottsága, a MÁSZ Rt. által gazdaságtalannak nyilvánított bányát szövet­kezeti alapon szerette volna tovább üzemeltetni. Ugyanis 1947. április-május hónapok­ban napirendre került a MÁSZ Rt. deficitjére hivatkozva, néhány las bánya bezárásának az ötlete. Az Rt. a deficit felszámolása érdekében a gazdaságosság elemeit kísérelte meg érvényesíteni a bányászatban. A kiskéri bányát ugyanis a MÁSZ Rt. tartotta üzemben s a fenntartása nem volt kifizetődő, ezért az összes bányamunkásnak április 1-én fel­mondtak. A budapesti bányakapitányság kifogással élt, mert a MÁSZ Rt. nem kért szü­neteltetési engedélyt. A helyben lakó bányászokat az intézkedés súlyosan érintette, mi­vel az itt dolgozó hatvan, családos munkásnak nem volt lehetősége jelenlegi lakóhelyét elhagyni, és új otthont keresni, illetve más bányánál munkát vállalni. Hasonló gondok merültek fel Ipolytarnócon és Nógrádsipeken is. A nógrádi szénbányáknál a gondok egyre sokasodtak. A csókási III. lejtős akna, ku­tató jellegű bánya volt a csókási völgyben, kihajtása 1946. április 11.-én kezdődött el. A régi műveleteket is érintő 64 méter hosszú lejtős aknában, pl. csak egy 450 l/perc telje­sítményű, egy lépcsős centrifugál szivattyú jelezte a gépesítést egy vitla társaságában. 80 A Gáti lejtős akna szénértékesítési engedélye 1947. május 17-én lejárt, a bányatelek mé­rési munkálatai elmaradtak, a határidőt kénytelenek voltak 30 nappal meghosszabbíta­ni 3 vagon szén napi értékesítésének engedélyezésével. A bányatelken kívül kihajtott vá­gat már 70 méter hosszú volt, az elővájás a Csibaj X. bányatelekből Homokterenye köz­ség belterületének lakóépületekkel beépített része felé tartott, ahol a széntelep mintegy 90 méter mélyen húzódott. 81 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom