Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)
A rónabányai Gusztáv táróban, 1947. május 24-én támadt tűz itt is nehezítette a bányamunkát. 82 A kazán Pólyos I. táróban, majd a Mátyás bányán, május 28-án robbantási kísérletet hajtottak végre egy, füstnélküli lőporral kevert ammonsalétromos új robbanóanyaggal. A kísérletet Bánky Kálmán üzemvezető és Gaál István főaknász, központi robbantóraktár-kezelő végezte. Az új robbantószer hatását a paxitéval azonosnak és kielégítőnek találták. Május 30-án megismételték a kísérletet az Újlaki lejtősaknában is. 83 Vizslás határában az Újlaki lejtős akna 1947. július 1-én a Kisterenye XVIII. bányatelek északi oldalán elérte a III. számú széntelepet s napi 400 q szén kitermelésére kapott engedélyt. 84 Mátranovákon 1947. július 8-án a bányamunkások beszüntették a munkát a szakmány elszámolásának gondjai miatt, azonban Frank Lajos kerületi főnök és Bányász János üzemvezető nem találta jogosnak a munkabeszüntetést, mivel a vállalat a szénen kívül a meddőt is kifizette a munkásoknak! 85 A hároméves terv időszakában (1947. augusztus 1. - 1949. december 31.) az államosított nógrádi szénbányászat fő feladata, egyrészt a megrongált üzemek helyreállítása, újjáépítése, másrészt az első ötéves terv előkészítése és megalapozása volt. A tervidőszak végére az 1938. évi termelési szintet 34%-al kellett túlteljesíteni. A terv megvalósítása jelentős beruházásokat követelt, melyek következtében több új bánya lépett a termelő üzemek sorába. Ezeken túlmenően a medence különböző területein külszíni szállítási és osztályozási - koncentrációk létesítésével a széntermelés fejlesztésének biztosítását igyekeztek megvalósítani. A salgó - rónai koncentráció az északi bányák termelésének egy helyen történő osztályozását jelentette. A medence termelésének távlati fejlődését a nagybátonyi bányák külszíni koncentráció alapjainak megteremtésével érték el 1947-ben. A kisterenyei koncentráció, a mizserfai - kazán bányák megcsappant szénvagyona miatt jött létre s ezzel az osztályozók működése is feleslegessé vált. Ekkor kezdte meg a termelését Ménkes bánya 1949-ben, s a későbbiek során a medence egyik legnagyobb és legkorszerűbb bányája lett. 1948-ban kezdődtek meg a medence legkorszerűbb bányaüzemének, a Kártyás aknának a beruházása a szentkúti országút mentén. Termelését 1951-ben kezdte meg. A napi összetermelés az egész nógrádi kerületben 450 vagon volt. Ebből arányosan legtöbbet a Nagybátonyhoz tartozó szorospataki bánya termelte, napi 35 vagonnal. Az eredményességet az mutatja, hogy egy évvel ezelőtt a termelés még csak napi átlagban 380 q volt. A közel 9 000 bányász többet is tudott volna termelni, ha a munka- és életkörülményeik jobbak lettek volna. Az északi medencerész bányái már ekkor kimerülőben voltak, a bányaművelés már csak a régiek által visszahagyott, gyenge minőségű szénpillérekben folyt. Nem tudtak megfelelő minőségű szenet termelni, mint. pl. azagyvapálfalvai és a salgótarjáni bányák. Nagybátony környékén és a rózsaszentmánoni szénmezőkön a föld alatt pihenő szén kitermelésének a lehetősége a legmerészebb vágyakat is meghaladta. Mint már említettük, a szénmedence vezetőinek legfőbb gondja a termelés növelése és az új üzemek létesítésén túl a már múlhataüanul szükséges külszíni koncentrációk megtervezése és létrehozása volt. A külszíni koncentrációk lényege, hogy az osztályozókat a medence egy-egy központjába telepítették s a bányákat az osztályozókkal mozdony-, függő kötélpálya- illetve végnélküli kötélszállítással kötötték össze. A medence északi részén létesült 1949-ben a salgó-rónai koncentráció, melynek keretében az északi bányákat - a salgói és rónai bányákat - külszíni szállítási rendszerük 45
