Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

kormányprogrammá a tervet, melynek tőkeszükségletét belső erőforrásokból kívánták megteremteni. Az 1947-ben esedékes választások sikeréért a kommunista párt a gazdaságépítés kulcsának tekintett tervgazdálkodásával is küzdött, mely az általa elképzelt szocialista út tervszerű kialakításának lehetett első lépcsőfoka. Az első hároméves gazdaságfejlesztési terv, az 1947. évi XVII. törvénycikkben látott napvilágot, melynek során „mindenben el kell érni, ahol lehet, túl kell haladni a háború előtti színvonalat..." A budapesti Ganz Villamossági Gyár udvarán 1947. augusztus 1-én tett kapavágással indult az első népgazdasági terv. 2 A hároméves terv a legnagyobb előrelépést a bányászat, vas és fémipar számára jelentette, amelyek Nógrád megye ipari jellegét is meghatározták. A megye hároméves tervének összeállítását, a megadott keretszámok alapján, a koalíciós pártok helyi szakértők bevonásával készítették el, ám egyik sem volt hosszabb távú koncepció vagy reális értékelésen nyugvó vélemény. Ezt a tervjavaslatot a hároméves terv során nem vették figyelembe, hanem az országos terv alapján az 1947. június 1-én létrejött Országos Tervhivatal, illetve a minisztériumok a megyei javaslatok alapján évi részletterveket állítottak össze és ezek kerültek végrehajtásra.

72 Ha áttekintjük a hároméves tervet, azt látjuk, hogy Salgótarján bányakerületéből 1949. évben 20,7 millió q, azaz napi 690 vagon szenet kellett volna produkálni. Ezzel az országos termelésből 19,7%-al részesedett volna megyénk bányászata. Az 1946 évihez viszonyítva 1949 végére a termelés emelkedésének nagysága Nógrádban 8,5 millió q, azaz 70% volt. A bányászati beruházások nagyságának sorában csak ötödik helyen szereplő Nógrádnak, 13,7 millió forintot, a teljes beruházási keret 10%-át, tervezték. Borsod és Mecsek ennek kétszeresével szerepelt. Az 1947. augusztus 1-én a központilag irányított hároméves tervvel megkezdődött tervgazdálkodás korszaka, ám a szénbányászat szempontjából kedvezőtlen körülmények között indult, s a szénbányászat deficitje év végére minden korábbit felülmúlt. Annak ellenére, hogy országosan a munkások létszáma 15 000 fővel haladta meg az 1938-ban foglalkoztatottak számát, a termelés 1 millió mázsával volt kevesebb. A szénhiány ismét a teljes gazdaság működésképességét veszélyeztette. Nógrád megyében az indulatok odáig fajultak, hogy az egyébként köztiszteletnek örvendő, Miskey Kálmánt, a bányaigazgató helyettesét egy „ismeretlen tettes" meglőtte, felgyógyulása után a Bányaműszaki Főosztály vezetőjeként dolgozott tovább. A gyakori szervezési és vezetői változások mellett Miskey képviselte az állandóságot, a folyamatosságot s a zavartalan fejlődést a vállalatnál. A szénmedence ekkor kezdett a háborús pusztítás után lábra kapni, hiszen a bányák javarésze az evakuálást megelőző bénítás áldozata volt többé-kevésbé. Alig volt olyan bánya, mint pl. Mátranovák, mely a bénítási parancsot ügyesen elkerülte volna. (Itt ugyanis egyetlen rossz motort ki-be csomagolva ide-oda szállítottak. Hamis fuvarlevelekkel az elrejtett értékek tömeges elszállítását igazolni tudták.)

73 A nógrádi bányák napi gondjait a jelentések sorra villantják fel. Karancskesziben lévő Jenő V. sz. lejtősaknáról, Moskath László főmérnök, az állandó tűzveszély fennállását jelentette. Ugyanis 1945-től, az üzem átvétele után a főtében nem hagytak vissza szenet, mivel az öngyulladásra hajlamosnak bizonyult. A kisebb tűzfészkeket kiszedték, a nagyobbakat elgátolták. Ezért 1947. januárjában a lejtős akna bezárását is javasolták. Január 25-én az V. sz. lejtősaknában lappangó tüzet észleltek, ezért a szenet lefejtették, s a tűzfészket kiszedték. Február 1-én Kovács Béla szállásmester pl. azzal a kéréssel állt 43