Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

1941-ben kezdte meg a Heinrich-Fröhlich-Klüpfel mélyépítő cég. A szállítóakna mélysége 306 méter, szelvénye 16 m

2

, a légakna szelvénye 9,6 m

2

, mélysége ugyancsak 306 méter volt. Tégla falazatuk 0,5 méter vastag. Az I. telep 302 méter mélységben feküdt. Az aknák mélyítése 1943-ban készült el, majd a rakodót, a szivattyúkamrát és a két zsompvágatot képezték ki. 1944 elején a NIM Rt. átvette az új aknát, és március 1-én hozzáfogtak az I. telep feltárásához. A szakemberek véleménye szerint ez rossz lépés volt, mert először az aknától kifalazott részt (keleti-nyugati irányban 10-10 méter) kellett volna tovább folytatni az akna pilléréig. Helyette egyszerű ácsolással folyt a főszállító és a fő légvágat kihajtása. A széntelep vastagsága 1,4-2,2 méter volt, 3 200 - 3 800 kalóriával. A széntelep struktúrája jónak volt mondható, csupán 3-5 cm-es homokkő beágyazás fordult elő, amit azonban nem lehetett kiválasztani. Az akna nem volt vizes, az egész bányára vonatkozó víz hozzáfolyás óránként 2,5 m

3 volt. Az akna alatt két db 500 l/perc és egy db 1 000 l/perc teljesítményű szivattyú volt üzemben. Ezt a szivattyút az államosítás után szerelték be. Az akna 165 LE - s, Bamert típusú felvonóval működött. Volt egy kis kovácsműhelye is, ahol a szerszámokat élezték. A korábbi építő vállalat által visszahagyott épületekben működtek az irodák és a fürdő. A bánya levegőcseréjét egy 300 m

3

/perc teljesítményű ventilátor végezte. Az akna közelében volt az a két épület, mely a felügyelet lakóhelye volt. A kezdeti, napi 3040 tonna széntermelést lóval szállították az aknától a nagybátonyi szénosztályozóig. A főszállító és légvágatokat kéthavonta újra kellett ácsolni a bányabeli nyomásviszonyok miatt. Az 1945-46-os években a főszállító és fő légvágatokat hajtották ki gépesítés nélkül. Ekkor a napi termelés már elérte a 60-80 tonnát. 1947-ben kezdtek hozzá az I. sz. sikló kihajtásához. Ekkor kaptak 10 db fejtőkalapácsot, 5 db fúrógépet, 1 db lOmVperc teljesítményű kompresszort, 1 db 1 400 m

3

/ perc teljesítményű szellőztető gépet, 2 db sűrített levegős vitlát, 2 db légcsőventillátort. A napi termelés 145 tonnára emelkedett. Ebben az évben keletkezett az első öngyulladásos tűz is a keleti mezőben. A külső szállítást már olajmeghajtású mozdonyokkal végezték. 1948-ban a keleti részen egy újabb siklót indítottak, a nyugati részen pedig előkészítették a II. siklót és az I. sz. ereszkét. Újabb kompresszort, fejtőkalapácsokat, rázócsúszdákat kaptak, s a széntermelés már elérte a 250 tonnát. 1949. január 18án reggel robbant fel a fürdő kazánja két halálos és két súlyos sebesülést okozva. A napi termelés már 290 tonna volt. A bányaüzemek széntermelésüket a nagybátonyi osztályozóra szállították.

70 A hároméves terv A MÁSZ Rt. pénzügyi gondjain, egy hosszú távú gondolkodásról árulkodó, a szénbányászat jövőjével kapcsolatos iparági terv készítésével próbáltak segíteni. 1946. november 20-án készült el a szénbányászat hároméves tervének első változata, melyben az elsődlegességet még mindig a helyreállítás, a termelés mennyiségi növelése kapta, s csak másodlagos szempont volt a kitermelt szén minőségének a javítása. Ugyan az első népgazdasági terv kidolgozását az MKP1946. szeptemberi kongresszusán már javasolták, a terv alapgondolatát csak december 19-én ismertette Gerő Ernő. Az MKP tervjavaslata szolgált a további megbeszélések alapjául. Az SZDP tervjavaslata nagy vonalakban azonos volt az MKP javaslatával. A Független Kisgazdapárt és Nemzeti Parasztpárt elfogadta ugyan a tervjavaslat általános és ipari részét, ám a mezőgazdasági elgondolásokkal szemben kifogásokkal éltek. 1947. március 14-én pártközi értekezlet tette 42