Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

A Nógrád-Heves megyei Szénbánya Kerületet két bányaigazgatóságra osztották: Salgótarján és Rózsaszentmárton. A Salgótarjáni Bányaigazgatóság körzetén belül az új bányák szervezetileg a következő besorolást kapták: a nagybátonyi üzem önálló kerületi főnökség lett V. kerület néven, ide csatolták 1947-ben az Irén bányákat. Salgóbánya 1947-ben, mint önálló üzemvezetőség a zagyvái kerületbe olvadt be. A kiskéri, a becskei, az Eiler-féle bánya, az ipolytarnóci bánya és a nógrádsipeki bánya a zagyvapálfalvai körzetbe került. Mátyásbánya beolvadt a kazán bányaüzembe, az Amrusvölgyi bánya pedig, mint önálló üzem a mátranováki üzem keretei között dolgozott tovább, majd 1947. január 1-től a mizserfai kerülethez tartozott. A gyöngyösvidéki bányák a rózsaszentmártoni bányaigazgatóság körzetébe nyertek besorolást. Mivel a nagybátonyi kerület az V. kerület elnevezést kapta, ennek okán a salgótarjáni melléküzemek a VI. kerület elnevezéssel szerepeltek a továbbiakban. A salgótarjáni bányaigazgatóságon Miskey Kálmán főfelügyelő, mint Császár Pál oki. bányamérnök bányaigazgató műszaki helyettese, nyert beosztást. A nagybátonyi bányakerület kerületi főnöke Müller László oki. bányamérnök lett, aki eddig is vezette a nagybátonyi üzemeket. Minden bánya köteles volt a salgótarjáni adminisztrációt átvenni. Az üzemek élelem- valamint anyagellátását a salgótarjáni anyagraktár és élelemtártár irányította.

64 A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt. ellátását szolgáló salgói bányák az államosítással szintén a MÁSZ Rt. Nógrád-Hevesi kerületéhez kerültek s a salgótarjáni gyáruk szénellátását 1951-ig a régi módon biztosították. A salgói széntelep tagolt, kisebb-nagyobb „szénszigetekből" állt, s ennek következtében hét táróban folyt a széntermelés. Mivel több helyről kellett a rakodóra szállítani, ezért ez igencsak bonyolultnak bizonyult: 1. Egy hatású kötélszállítást az E és F tárnáknál alkalmaztak. 2. Az А, С és D tárnák, valamint a II. és a III/

A tárók főszállító vágataiban lóvontatás volt. 3. Az A, C, D és F tárókból kihozott szenet gőzmozdonnyal vontatott csillékben szállították az E táróig, ahonnan vég nélküli kötélszállítással a II. rakodóra került. 4. A

II. és III/

A tárók szenét az í. rakodóra szállították. 5. Az I. rakodón állórostával végezték a szén osztályozását 0-30 mm és 30 mm feletti szemnagyságban. Ezek után a fele-fele arányban szétválasztott szenet 2 tonnás, 790 mm nyomtávú kocsikban a kb. 6 km hosszú és részben fogasléces vasúton szállították le a gyárba, az ún. „Salgói-kapuhoz". A széntermelés 1946-ban 318 tonna/nap volt. Az átlagos fűtőérték 4 140 kJ, a szénvagyon pedig 1 440 000 tonna volt. (A szénterület egy része csehszlovák területre is áthúzódott.) A salgói bányákban а /Я. telep alsópadját fejtették, ami a rossz főteviszonyok, valamint a bányafa ellátás akadozásai miatt gondot okozott a széntermelésben. Az F tárnában folytak a fejtések, míg az А, В és С tárnákat fejtésre készítették elő. Az F tárna nyugati részéből szállító és légvágatot indítottak a régi Krudy-féle bánya bennhagyott részének lefejtése céljából. 1946 végén a III/

A táró folytatására 400 m hoszszú főszállító és légvágatot hajtottak ki. A tárókban a csillék nyomtávja 650 mm, a külszínen 790 mm volt. A szállítást 3 db adhéziós, 4 db fogaskerekű mozdony mellett a bányákban 242 db. 7 q-s, 139 db. 9 q-s s a külszínen 204 db. 2 t-s csille és bányakocsi végezte. Az Ambrusvölgyi Kőszénbánya Rt. bányaüzeme Nádújfaluban volt, széntermelése azonban 1944. november közepén leállt. A Palicza-féle ún. üveggyári bánya, Karancs36