Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Közlemények - Puntigán József: Zsidó emlékek Losoncon

lesz rá. A náci hatalom 1944-es „végső megoldása" gondoskodott arról, hogy erre ne legyen szükség. Kezdetben a neológ zsidó vallásúak, később az I. világháború után a mai napig már ortodoxak is temetkeztek ide. Jellemzője a monumentalitás. A hatalmas, márványból készült obeliszkek részben a gazdagságot, részben a századfordulón elterjedt temetési „divatirányzat" elfogadását jelképezik. A legszebb szlovákiai zsidó temetők egyike. Sorai számozottak, rendezettek. A közepén vezető sétány jobb és bal részre ossza őket. Összesen 54 sora van, amelyekbe a bal oldalon 7.-től, a jobb oldalon a 10.-től temetkeztek. Az első néhány sort valószínűleg „tartalékba" hagyták meg (az új sírokat is itt alakítják ki). A vandalizmus itt lényegesen nagyobb pusztítást végzett, mint a régi temetőben. Bár az elvitt sírkövek száma alacsony, a rongálás jelentős. Sok sírkövet teljesen leromboltak, mozdítható részeit szétdobálták. Sírfeliratokat fújtak le zsidóellenes jelszavakkal és rajzokkal. Összesen 1144 sírhely, a holocaust emlékmű és két, a halottas ház falán elhelyezett emléktábla adatait jegyeztük le. A feliratok nyelve magyar (121 sír), héber/jiddis (60), szlovák (17), német (5), magyar-héber/jiddis (717), német-héber/jiddis (78), szlovák-héber/jiddis (36), magyar-német (2), magyar-szlovák-héber/jiddis (42), magyar-német-héber/jiddis (10), szlovák-német-héber/jiddis (3), magyar-szlovák (1), meghatározhatatian (57). A sírkövek készítői közül 327-en vésték fel nevüket. Közülük a losonci Ernst Jenő (68 sír), Paulovits Béla (53), Ferencz József (43), Csordás József (24) készítették a legtöbb sírkövet. A névsorban találunk budapesti (Kohn Arnold, Kohn Károly, Binéter B, Mandel és Komomer, Boros, stb.), balassagyarmati (Ungar, Rosenburg D.), miskolci (Edelstein H. és Fia ) sírkőkészítőket is. 310