Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Közlemények - Puntigán József: Zsidó emlékek Losoncon

A Vajansky utcáról megközelíthető temető, első része egy (gyümölcs)fákkal beültetett nagy kert,, melynek az úttal szomszédos sarkában volt egykor a kocsiszín, ahol a halottas kocsit tartották. Ennek maradványai ma is láthatóak. A temető területének közepén (a kertes és temetkezési rész határán) található a fentebb már leírt imaház. Ebben a temetőőr részére is készült egy kis lakás. A temető felügyeletével a kis létszámú zsidó hitközség egy temetőőrt bíztak meg, aki ellentételezésül csekély juttatást kapott és az ingyen lakhatott itt. Munkájával azonban nem voltak elégedettek, s 2004. nyarán, a hitközség vezetésében történt változás után októberi hatállyal felmondtak neki. Megjegyezném, hogy a sírok adatainak lejegyzése során készséggel segítette a munkánkat. A temető hátsó részében az I. világháborúban elesett hősök sírjai találhatóak. A katonák kilétét megőrző zománctáblák nagyobbik része azonban már eltűnt.... Temetésre ma már ritkán kerül sor benne. A losonci hitközség nem rendelkezik a szertartás megtartásához szükséges férfi létszámmal. Ha sor kerül rá, akkor őket más hitközségekből (ül. a zsidó rokonságból kell biztosítani). A rabbi Pozsonyból vagy Kassáról érkezik. Egy mai temetés a losonci zsidó temetőben Az itt leírt temetésre 1998. november végén került sor. Egy idős, losonci származású, a rimaszombati járásban elhunyt férfi azon kérésének tettek eleget, hogy a losonci zsidó temetőben az ott pihenő felesége mellé helyezzék örök nyugalomra,. Megszegve a zsidó vallás, a szombat munkaszünetre vonatkozó előírást a sírt szombaton ásták ki. A vasárnap kora délután megtartott szertartást a Pozsonyból érkezett rabbi végezte. A temetésen kb. 50-en vettek részt. Csak a nem zsidó ismerősök hoztak egyegy virágcsokrot. Az elhunytat, a zsidó vallás előírásainak megfelelően egy egyszerű deszkakoporsóban a halottasház termének közepén helyezték el, s fehér lepellel takarták le. A nők kötelezően a koporsó jobb (fejtől nézve) a férfiak a bal oldalon álltak. A rabbi a halott fejénél foglalt helyet. A héber szövegű bevezető imák után a rokon és ismerősök által megbízott kapott szót, aki magyar nyelven röviden ismertette az elhunyt életútját és érdemeit. Kiemelve a szenvedéseit, a holocaust idején őt ért megpróbáltatásokat, családja elvesztését, s a gazdag társadalmi tevékenységét. Ezt ismét héber imádság követte, majd a férfiak és a rabbi leemelték a koporsót s a halottas ház elé állított kézi kocsira helyezték. A temető bal oldali kapuján keresztül így vitték el a közelben lévő sírhelyhez, miközben a rabbi állandóan a koporsón tartotta a kezét és héber nyelven imádkozott. A sírnál újabb ima következett, majd az intésére a koporsót behelyezték a sírba. A földet lapáttal a rabbi kezdte a koporsóra dobálni, majd a lapátot a jelenlévő férfiaknak adta át (csak néhányan közülük vették a kezükbe). A munkát végül is a sírásók fejezték be. Amikor a sírgödröt kb. 3/4-ig már megtöltötték, a rabbi megállította a munkát és egy záró imát mondott el. A rabbi köznapi ruhában volt, az imákat is a zsebéből előhúzott gyűrött papírokról mondta el. 311