Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

termelési jutalom kiindulási alapja a hónap elején megállapított alapteljesítmény volt, mely az 1943. évben elért teljesítményeket átlag 80%-ban elérte. A szakmányadáskor a hónap elején megadott maximális alapteljesítmény túllépése esetén, amennyiben a túlteljesítés: 10%, akkor 10 kg szenet kapott műszakonként, ami havi 25 teljesített műszak esetén havi 2,5 q-t tett ki. Ez 50%-os túlteljesítés esetén 50 kg szenet jelentett, ami havonta 12,5 q-t tett ki a bányásznak. A szenelő csapatok fenntartó műszakjaikra, valamint a fenntartó csapatok és belső uraságiak a bánya által elért átlagos túljuttatás 60%-át kapták. Az összes bányával összefüggő munkabeosztásban, a külszínen foglalkoztatott dolgozók az átlagos túljuttatás 40%-ában részesültek. Az így járó szenet az üzemeknél egyéni nyilvántartásban gyűjtötték, s központi elosztásban használták fel a munkásság élelmezésének és ellátásának feljavítására. Havi két nap szabadságot engedélyeztek, aki ezen felül egy műszakot mulasztott igazolatlanul, a túljuttatásnak a 25%-át, három műszak mulasztása esetében a túljuttatás 100%-át veszíthette el. A túljuttatási rendszer bevezetésével az eddig az üzemeknél bevezetett teljesítményjutalék megszűnt. A rendelkezésre álló szénmennyiség elosztására és az ügyvitelre külön szervezet felállítását tervezték. A helyi újság, a Munkás Szó, áprilisban kénytelen volt foglakozni a széncsata dicsőítése mellett a problémákkal is. Mint írták, a budapesti felhívásra a salgótarjáni szénmedence bányászai nem reagáltak. A bányamunkásság „nem értette meg a budapesti munkások felhívását" s biztatását. Salgótarján ugyanis a 10. helyet foglalta el a széncsatában, s ennek okai a bányászok között található felelőtlen egyének, akik nem értették meg ennek a csatának a fontosságát. Naponta 1 200 munkás hiányzott a bányáknál, ami 25-30 vagonos termeléskiesést eredményezett. Az előirányzott 350 vagonos termelést áprilisban is csak 300 vagonnal teljesítették. „Budapesten már az a hír terjeng, hogy a magyar demokrácia a széncsatát elvesztette". Nem szabad, hogy a széncsata folytatásában a salgótarjániak alulmaradjanak. Kötelessége tehát a nógrádi bányászoknak, hogy május 1re 400 vagont teljesítsenek. Az eredmények üzemenként a következőképpen alakultak:

40 BANYA ELŐIRÁNYZAT/ VAGON TELJESÍTÉS/ VAGON Inászó 15 15,40 Gusztáv akna 25 24,39 Forgách lejtősakna 17 13 József lejtősakna 20 21 Ságújfalu 25 26 Kőkút 20 15 Jenő lejtősaknák 35 31,85 Karancsaljai lejtősakna 24 18,47 Kisterenye 22 20 Irénbánya 12 9,36 Tordas 2 2,24 Kistelek 18 15,20 Jánosakna 19 14,66 Ilonabánya 10 8,88 Bárnavölgyi lejtősakna 9 8,12 Déli lejtősakna 30 28,60 Gáti lejtősakna 6 8 Kazár 11 11 Rónabánya 23 23,40 29