Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Természettudomány - Dr. Hír István: Miocén korú gerinces maradványok gyűjtéstechnikája

megszárított anyagot többnyire újra be kell áztatni és az iszapolást 2-3 alkalommal meg kell ismételni. (A Felsőtárkány Güdör-kert 3/2 réteg feldolgozása során 6 alkalommal kellett a mosást elvégezni.) Természetesen minden mosás alkalmával a szitán maradó anyag tömege egyre csökken és a leletanyagot egyre koncentráltabban tartalmazza. Az utolsó mosási fázis előtt célszerű 10%-os ecetsavas áztatást alkalmazni, ami a csontokról és a fogakról lemarja a meszes lepedéket. Ezt az utolsó mosást már általában lehet kézi szitában végezni. Általános tapasztalat, hogy a 0,5 mm finomságú rozsdamentes ipari szitaszövet megfelelő a legapróbb fogak begyűjtéséhez is. E mellett célszerű egy 0,6-os, vagy 0,8-as és egy 2,0 mm finomságú rostát alkalmazni. A szitákon átszaladó iszap a kádban gyűlik össze. Egy műszak után általában érdemes minimum 6 órán át állni hagyni a kádat, hogy az iszap kiülepedjen és a tiszta vizet a következő műszakhoz hordókba át lehessen fejteni. A kád alján felgyülemlett sűrű iszapot tovább már általában nem hasznosítjuk, legfeljebb a tábori diákcsínyekben van jelentősége (16. ábra). Egy meleg nyári napon két műszakot is lehet szervezni egy géppel. Két különböző helyről gyűjtött minta feldolgozása között a rostákat ecsetekkel alaposan kitisztítjuk. Két műszak között a kádat is „tisztába kell tenni", majd a tiszta vizet vissza kell tölteni bele. Ha a tiszta víz mentését kellő körültekintéssel végezzük, akkor műszakonként csak 30-401 friss vizet kell kútról utánpótolnunk a rendszerbe, ami a vízdíjfizetés szempontjából nem lényegtelen. A fent leírt iszapolóberendezés két ember kb. két órás munkájával terepen is bárhol telepíthető. Egy szezonban általában 5-6 tonna anyag iszapolását szoktuk elvégezni. A hányon összegyűlt átmosott iszapot végül konténerben szoktuk elszállíttatni (17. ábra). 4. A válogatás Míg az eddigi munkafázisokban a nyers fizikai erőé a főszerep, addig a válogatás már tudományos felkészültséget igényel. Ezt a műveletet az ásatások során a „hamupipőke brigád" végzi. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek: asztal, székek, tálcák, csipeszek, fiolák, dobozok és legfőképpen jókora adag türelem. A válogató tehát asztalhoz ül. Az asztalon előtte tálca van, melyre a kiiszapolt és megszárított üledékből egy kis mennyiséget szór és azt csipesszel átbolházza (18. ábra). A válogatónak el kell különíteni a leleteket az értéktelen konkrécióktól és ásványszemcséktől. Némi gyakorlattal a művelet elsajátítható, de a csontokon és a fogakon kívül egyéb kisméretű ősmaradványok előfordulása is lehetséges: ostracodák (kagylósrákok héjai), foraminiferák (mészvázú egysejtűek), csigák, sőt növényi magvak is. Ezek felismerését is meg kell tanulni. Általában jó, ha sztereomikroszkóp is kéznél van, így a frissen előkerült lelet nagyobb nagyítással is megtekinthető. Huszonéves korban a műveletet még lehet szabad szemmel végezni, később már nagyítószemüveget kell hozzá igénybe venni. A 0,5-0,6 mm finomságú frakciót pedig csak mikroszkóp alatt lehet válogatni. Ez a különleges türelmet igénylő munka rendszerint a szerzőre hárul. A kiválogatott leletek először fiolákba kerülnek. 278