Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Természettudomány - Dr. Hír István: Miocén korú gerinces maradványok gyűjtéstechnikája

5. A leletek előkészítése tudományos vizsgálatra A fogazat a gerinces állatok esetében szinte személyi igazolványnak tekinthető. A foga­zat alapján faji, gyakran alfaji szintű rendszertani meghatározások lehetségesek, ezért a gerinces paleontológus számára ezek a legfontosabb leletek. A frissen kiválogatott fogak még nagyon gyakran meszes lerakodásokat tartalmaz­nak, mely akadályozza az alapos morfológiai vizsgálatot, ezért mikroszkóp alatt ecset­tel, tűvel, ecetsavval le kell őket tisztítani. Az általában kisméretű fogak számára olyan tárolási módszert kell alkalmazni, mely lehetővé teszi tanulmányozásukat és azonosításukat. Erre alkalmasak a kisméretű lapos műanyagdobozok, melyek azonnal mikroszkóp alá helyezhetők. A dobozba egy karton­lapra gyúrmaradir-csíkokat kell ragasztani, mely ideális beágyazó közeg. Ez az anyag hosszú távon sem veszíti el plasztikusságát. A gyurmaradírba be kell ültetni az egyes fo­gakat, úgy, hogy a rágófelszín tanulmányozható legyen. Melléjük a kartonra fel kell írni a leltári számot. A fog pozíciójának (az eredeti fogsorban elfoglalt helyének) meghatározása már tu­dományos munkának számit. Az itt alkalmazott rövidítések az alábbiak: I = incisivus, metszőfog С = caninus, szemfog P = premoláris, előzápfog M = moláris, zápfog Hogy egy fog az alsó, vagy a felső fogsorból származik -e, arra a szakirodalomban mind a mai napig kétféle jelölést alkalmaznak. Az egyik, a sorszámok indexben való fel­tűntetése, pl. m 2 = alsó második zápfog, m 3 =felső harmadik zápfog. A másik jelölési módszernél az alsó fogakat kis betűvel, a felső fogakat nagy betűvel jelöljük, pl. m 2 • alsó második zápfog, W = felső harmadik zápfog. Az eredmények publikálásában döntő jelentősége van a leletek ábrázolásának. Nyu­gati kollégáink már szinte kizárólag scanning elektronmikroszkópos felvételeket alkal­maznak, mely a rágófelszín háromdimenziós szerkezetének demonstrálására különö­sen alkalmas, ugyanakkor igen drága. A rajzolószerkezettel készült jó minőségű grafi­kus ábrák erre a célra ugyancsak megfelelnek. A rajzolómikroszkóp a poláros fény el­vén működik. Megfelelő megvilágítás mellett a mikroszkóp alá tett tárgy együtt látható a ceruza hegyével, így kontúrhelyes és arányos ábrák készíthetők. 6. Összegzés A neogén nemtengeri-szárazulati képződményeket hosszú időn át nehezen tanul­mányozhatóknak és általában ősmaradványban szegénynek tartották. Az utóbbi megál­lapítást ma már egyértelműen cáfolhatjuk. Az ősmaradvány -szegénység csak látszóla­gos, mivel a képződményekre jellemző kisméretű gerinces maradványok a terepen mak­roszkóposán nem észlelhetők, de a fent részletezett technikával láthatóvá tehetők. Az ilyen módszerrel gyűjtött gerinces leletegyüttesek (faunák) sokoldalú rendszer­tani, rétegtani és őskörnyezeti következtetésekre alkalmasak. 279

Next

/
Oldalképek
Tartalom