Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)
Tanulmányok - Néprajz - Lengyel Ágnes: A szakrális ponyvanyomtatványok jellemzői, szerepük a palóc népi vallásosságban
veit - bár egyházilag el nem ismert - búcsújáróhelyévé vált hasznosi kegyhely. A Csépé Klára által itt tapasztalt csodákról az 1940-es évek végén több füzet is napvilágot látott. A 19. század végére - a középkori motívumoknak és a barokk eszmeiségének továbbélése mellett - a ponyvafüzetek tartalmában változást hozott a népköltészetben lezajló új stílusú népdal térhódítása is, illetve az újkori vallási felfogással összefüggő szentimentális, részletező, moralizáló stílus megjelenése. E különböző stílusjegyek, műfajok egymás mellett élésére, akár egy-egy kiadványon belüli együttes jelenlétére számos példát találunk. A műfajokat illetően a 19. század második felének ponyváin - a Mária-líra, illetve egyéb epikus-lírikus vallásos szokásköltészeti emlékek, elmélkedések, legendaballadák, kegyhelytörténetek mellett - legnagyobb számban népénekek és imádságok láttak napvilágot. Ponyvára kerülhettek a népi vallásosság jellegzetes műfajai: az archaikus imádságok, a ráolvasások, a mágikus jellegű, sőt amulettként használt szövegek is. Az igen gazdag magyar katolikus népének-kincs ünnepkörök (karácsony, húsvét, pünkösd, stb.) és egyéb alkalmak (este, reggel, újhold stb.), valamint életfordulós (lakodalom, temetés) és további évköri szokások (például búcsú), vagy a bennük szereplő személyekhez (Mária, Jézus, szentek stb.) kötődő tartalom alapján több alcsoportra osztható. A népénekek előadási alkalmai nem sokat változtak századokon át: a templomban mise előtt és után, körmenetben, búcsún, határjáráskor, különféle házi és nyilvános ájtatosságokon (társulati összejövetel, keresztjárás stb.), ritkábban munkavégzéskor (aratás előtt, szántás közben stb.) énekelték őket. Egyes énektípusok funkcióváltás következtében világi jellegűekké váltak (például kánai menyegző, katekizmusi ének). 34 Az elsősorban családi hagyományozás által fenntartott archaikus imádságok szintén ponyvára kerültek, ami e szövegek szélesebb körű elterjedésének útját jelentette. A ponyvái kötődés miatt fordult elő ezeknek az imáknak „istóriai" vagy „bagómártonos" jelzőkkel való paraszti megnevezése. 35 A mágikus funkciójú és az imádságokkal sokszor közeli rokonságban álló ráolvasok úgyszintén napvilágot láttak ponyván. így például a „Nyavalyák és betegségek ellen való igen szép és hasznos imák" című füzetben is találhatóak ilyen praktikus alkalmazású szövegek, „szemverés", „kelés", „súly" és egyéb ártalmak gyógyítására. 36 A vallásos ponyvanyomtatványok műfajai között külön említést érdemelnek a legendaballadák is. Ezek szentekről, bibliai hősökről szóló epikai-lírai alkotások, az irodalom és a folklór határán. Irodalmi eredetüket az írásos rögzítés, illetve esetenként a szerző ismertsége mutatja, de megjelenési módjuk a folklóralkotásokhoz hasonló, és e szövegeket a közösség beillesztette hagyományos énekkincsébe. A legendaballadák a 19-20. század fordulója tájékán éppen gyors ponyvái terjedésüknek köszönhetően hódítottak nagy teret a folklórban. A ponyvái eredet következtében jó néhány esetben még az is pontosan kimutatható volt, hogy e műfaj egyik-másik darabja mikor került falura. Az adventi időszakhoz kötődő szállás-keresés szokásának viszonylag új keletű elterjedése például kimondottan a vallásos ponyvanyomtatványoknak tulajdonítható. 37 Nógrádsipeken például az erről szóló legendaballadát az 1930-as években ismerték meg, nyomtatvány révén. 38 A vallásos ponyvanyomtatványok szakrális tartalmával, és a paraszti mentalitással összefüggő, következő lényeges sajátosság, hogy a katolikus használók szentelménynek tekintették magukat a füzeteket. A búcsújáróhelyeken vásárolt nyomtatványokat, akárcsak a szentképeket, rózsafüzéreket, érmeket, gyertyákat és a többi szakrális búcsúfiát, a pap megáldotta. Az egyházi megszentelő szertartás mellett ráadásként, vagy a papi megáldást akár helyettesítve, maguk a búcsúsok is gondoskodtak a tárgyak 246