Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Régészet - Vaday Andrea: Kazár (többkorszakú régészeti lelőhely feltárásának előzete jelentése)

kor bronzkor kelta császárkor fedettségi index 0,007 0,009 0,269 Egyértelmű, hogy Kazáron a császárkori anyag volt a domináns a terepbejárás során. A 2002-ben megnyitott szelvényekben a késő-bronzkorból településnyomok (hulladékgödrök, szabadtéri tűzhely maradványa) került elő. Az egyik hulladékgödörben kettős, csontvázas temetkezés is napvilágot látott. A fiatal férfi hanyatt, zsugorított helyzetben fektetett csontváza felett közvetlenül egy - hason fekvő, ugyancsak zsugorított helyzetben eltemetett - fiatal nő csontváza volt, minden melléklet nélkül.

14 (5. kép 1-2) A feltárás során előkerült késő bronzkori leletanyag általánosnak mondható, kiemelendő egy kis barnásszürke, agyag madárcsörgő. A madár feje letörött, a csörgő hátán fent középen kis lyuk volt.

15 (7. kép) A kelta típusú leletanyagra jellemző, hogy már viszonylag kis mennyiségben fordul elő a grafitos soványítás. Az edénytípusok őrzik a La Tène D formakincset, azonban a soványítási technika és részben az edényformák kisebb-nagyobb eltérést mutatnak a megszokottól. A grafit soványító anyag hiányra utal egy kis grafitos fazék töredéke,

16 amelynek mindhárom oldalán reszelés, csiszolás nyomai látszanak. (8. kép) Elképzelhető, hogy az eltört fazék anyagát is felhasználták újabb edények készítésekor a soványításhoz.

17 A császárkori település a megszokott képet mutatta. Hulladékgödrök, tároló vermek és egy edényégető kemence is előkerült, a munkagödör részletével. 2003-ban kerülhetett csak sor a feltehetően fazekas műhelyhez tartozó épületmaradvány és a műhely teljes feltárására, amelynek során a munkagödörből induló másik kemence is előkerült. Az edényégető kemencék kiemelik a lelőhelyet a Nógrád-megyei császárkori lelőhelyek sorából. A fazekasműhely leírása A két edényégető kemence nagyobb munkagödörhöz illeszkedett. Boltozatuk nagyobb részét sajnos már megsemmisítette a korábbi mélyszántás. Az objektumokat részben a járószint alatt vájták ki a földből, csak a kupolák emelkedtek ki az egykori járószintből. A kemencék kétosztatú - rostély alatti - részét a sárgás, „slíres" altaljba ásták, innen indult ki mindkét kemencéből a két - széttartó irányban - a felszín alatt fúrt fűtőcsatorna, amelyek nagyobb ívű - szintén az altalajba mélyített - közös munkagödörbe torkolltak. A 2002-es évben ennek a munkagödörnek csak az indulását lehetett dokumentálni, teljes feltárása a következő évre húzódott át. (6. kép) A 2002-ben a XI. szelvényben a 27. objektum számot kapó kemence rostélya igen vastag volt (35 cm), arra utalva, hogy a rostély igen nagy terhelésnek volt kitéve, azaz vagy nagymennyiségű edényt égettek egyszerre benne, és/vagy az edények voltak igen súlyosak. A rostélyt - a kemence hossztengelyében - tartó elválasztó fal vastagsága is a nagy terhelésre való tervezésre mutatott. A rostély alatti tüzelőteret teljes hosszában kettéválasztotta az említett vastag tartófal, így a kemence felfutásét két külön fűtőcsatornán keresztül oldották meg. A fűtőcsatornák felső íve nem sokkal az egykori járószint alatt húzódott, belsejüket hosszában deszkákkal zsaluzták fel, majd a fűtőcsatornák munkagödör felőli és a fűtőtéren belüli nyílását nagyobb, faragatlan mészkövekkel boltozták ki, amelyek a zsaluzatot tartották. A zsaluzat a használat során kiégett, és „csengőre", kőkeményre átégett a 205