Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)

az aknák, lejtős aknák és tárók bezárása. A szénbányászat ún. konszolidációs programja pecsételte meg a Nógrádi Szénbányák távlati sorsát s 1989-ben megindult a vállalat szanálása. A bánya nem egyszerűen egy munkahely volt csak, a létrejött bányatelepeken minden a bányához kötődött: a szociális ellátás, a kulturális élet, a sport stb. A bányák bezárása után ezek a telepek lassan leépültek, kihaltak. A szénmedencében működő mérnökök, technikusok, aknászok, vájárok, csillések, szállítási ás osztályozói munkások, iparosok, adminisztratív dolgozók összehangolt, egymást segítő, egész embert kívánó munkája vált a történelem kérlelhetetlen martalékává. Generációk váltották egymást a föld alatti munkahelyeken, apáról - fiúra, s gyakran az unokára szállt korábban Nógrádban is a bányászmesterség. Családok ezrei számára biztosította a barnakőszén kitermelése a megélhetést, a kenyeret, a továbbtanulás, a kiemelkedés lehetőségét, ami semmivé vált az 1990-es évekre. A nógrádi szénbányászat történetében mindég is voltak fényes időszakok és súlyos gondokkal terhelt évek. Átélték a háborús pusztításokat, az erőltetett, embert próbáló újjáépítés időszakát, a széncsatát, a realitásoktól elszakadt fejlesztések tervidőszakos éveit, a visszafejlesztések és ismételt nekirugaszkodások kapkodását és a meginduló fokozatos felélés, majd rombolás időszakát. A kérdés, hogy feltámad-e még a nógrádi szénbányászat, arra nincs egyértelmű válasz. A kedvezőtlen természeti adottságokból származó gondok mellett a lassan kihaló munkakultúra, a több generáció munkájából megtestesült ismeretanyag vész el napjainkban. A bányász hagyományok a külsőségekben még élnek, s élni is fognak, mivel a bányász ragaszkodik múltjához. A 2000-ben megjelent Bányászkönyv folytatásaként, a nógrádi szénbányászat államosítás utáni történetéről, a lendületes fejlődés örömeiről, a visszavonulás gondjairól, a bányamunkások életének változásáról szeretnénk számot adni, akikben a sötét, veszélyekkel teli, föld alatti világ szeretete máig kiolthatatlanul lobog. Nógrád megye gazdasági helyzete a II. világháború végén A háborús időszak hadműveletei alig kevesebb, mint egy hónapig érintették a megye területét, amely 1944. december 5-31. közötti időszakban volt a harcok színtere. Az ország nagy részében még folyt a harc, a Dunántúlon és az ország fővárosában elkeseredett ellenállást tanúsítottak a német csapatok, amikor megyénkben már megindult az élet, az újjáépítés.

1 A megye gazdasági helyFzete azonban súlyos gondokkal terhelt volt. Az alispán 1945-1946 évről szóló jelentése szerint a „háború okozta károk által sújtott vármegyék közül Nógrád - Hont vármegye az országos viszonylatban a harmadik helyen állott. Ezekből a károkból a mezőgazdaság igen nagy százalékban vette ki részét". A gazdasági helyzet, a háborús károk kapcsán érdemes szemügyre venni a lakosság számának alakulását illetve a hadi események által okozott károkat. Nógrád-Hont vármegye lélekszáma 1941. január 31-én 203 183 fő, az 1945. június 30.-i állapotnak megfelelően 198 612 fő volt. A négy és fél év alatt a lélekszám különbözet 4571 fővel /2,3%/ lett kevesebb. A létszámcsökkenés a háborús cselekmények következtében a következők szerint alakult: életét mentette: 503 fő, elmenekült: 2 639 fő, eltűnt, elhurcolták: 10 908 fő. 1945. június 30.-ig a menekültek közül 960, az elhurcoltak közül 6 704 személy nem tért vissza. A községek által bejelentett háborús lélekszám csökkenés 8 677 fő /4,3%/ volt. A zsidó lakosság deportálása során az elhurcolt 5 261 személyből 4 480-an nem tértek 16