Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)
Tanulmányok - Történelem - Szvircsek Ferenc: A Nógrádi Szénbányászat újjáépítésének időszaka, 1945–1949 (Részlet az Új bányászkönyv címmel készülő monográfiából)
vissza. 2 Ha a lakosság lélekszámának alakulását a hadműveletek változása szempontjából nézzük, s tudjuk, hogy a megye északi részén állóharc alakult ki, valamint 58 községet ért légitámadás, látható, hogy az emberveszteség az országosnál alacsonyabb mértékű volt. 3 A teljesebb képhez hozzátartozik még az is, hogy az országos állapotokat összefoglaló statisztika a megyéről eltérő számadatokat közöl. 4 Ennek alapján 1941-1949 között a népesség számának alakulását elsősorban a II. világháború eseményei befolyásolták, amelyek a polgári népességet az országosnál mérsékeltebben érintette. Nagyrészt ennek tudható be, hogy a népesség száma a jelzett időszakban, a megyében 1,7%-al növekedett. 1941:211 300 fő /100%/, 1949:214 800 fő /101,7%/. A megyei épületkárok is jelentősek voltak, a 39 093 lakóházból 7 006 ház sérült meg. Közülük 806 épület 50%-on felül, 1 676 épület 25 - 50%-os, 4 524 épület 25%-on alul szenvedett kárt. 5 Az infrastruktúra területén is jelentős károk keletkeztek, ami a viszonylagos kiépítettsége ellenére is súlyosnak tekinthető. Legnagyobb veszteséget a közúti és a vasúti hálózat, illetve a műtárgyak szenvedték el, egyrészt a harcok, másrészt a túlterhelt forgalom és az esztelen rombolás következtében. A megye minden jelentősebb hídját felrobbantották, s így a 409 híd közül 88 híd pusztult el. Ez a 2 407 méter nyíláshosszúságból 954 métert jelentett. Az 1 000 km hosszú úthálózatot szinte 100 méterenként robbantásokkal tették járhatatlanná, sőt egyes szakaszokat felszántottak, „egyik községből a másik községbe közúti járművel egyáltalán nem, legfeljebb csak gyalogosan lehetett eljutni." A vasútvonalakat, vasúti hidakat szintén felrobbantották a visszavonuló német csapatok. 6 A hadműveletek során valamint a tudatos rombolások, bénítások, leszerelések következtében jelentős károk keletkeztek mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Nógrád megye 1945 előtt már az ország iparilag fejlett megyéi közé tartozott, annak ellenére, hogy tényleges ipari agglomeráció a szénvagyonra települve csak a salgótarjáni járás területén alakult ki, a megye nagyobb részén a mezőgazdasági jelleg dominált, vagy közel azonos volt az ipar és mezőgazdaság súlya. A 19. század fordulóján meginduló erőteljesebb iparosodást valójában csak a salgótarjáni illetve a Zagyva völgyi szénvagyon bányászata illetve erre az energiabázisra települt nehézipar (RMSVRt. Acélgyára, Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt, a Salgótarjáni Üveggyár Rt, Zagyvapálfalvai Táblaüveggyár Rt.) jelentette. A salgótarjáni iparmedence gyorsütemű fejlődéséhez jelentősen hozzájárult a fővároshoz való viszonylagos közelsége, a Pest-Salgótarján közötti vasútvonal 1867-ben történt átadása, melynek jelentősége túlnőtt a megye határain. A szénmedence a főváros feldolgozó iparának egyik fontos nyersanyagbázisává vált. A nógrádi széntermelés fontos szerepet töltött be az ország energiagazdálkodásában. Míg 1921-ben a termelt 1,6 millió tonna barnaszén az ország széntermelésének 26,4%-át jelentette, addig az 1942-ben kitermelt szén mennyisége, bár meghaladta a 2,1 millió tonnát, az ország területén gyorsabb ütemben felfejlődő szénbánya vállalatok termelése következtében a részesedése lecsökkent 17%-ra. A megye iparának erős egyoldalúságát jelzi, hogy a megye gyáriparát a könnyű- és élelmiszeripar szinte teljes hiánya jellemezte, a nehéziparban a kitermelő- és alapanyagipar mellett a fejlődést biztosító feldolgozóipar hiányzott, vagy csak csírájában volt jelen. A háborús károk egész megyére kiterjedő részletes, számszerű felmérésére, a pusztítás százalékos arányának megállapítására nem került sor. A megyében több különböző kárbecslés készült az üzemek hatáskörében, ám ezek is szemléletes adatokat szolgáltatnak a tervszerű üzembénítási, leszerelési tevékenységről. Salgótarján és környéke 17
