Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Művészettörténet - Kazareczki Noémi: A gótikus és a reneszánsz stílus együttélése Nógrád- és Borsod megye templomépítészetében

XXVII-XXVIII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 2003-2004 MŰVÉSZETTÖRTÉNET A GÓTIKUS ÉS A RENESZÁNSZ STÍLUS EGYÜTTÉLÉSE NÓGRÁD-ÉS BORSOD MEGYE TEMPLOMÉPÍTÉSZETÉBEN KAZARECZKI NOÉMI A gótika jellegzetes építészeti formavilága a 15. század végén már az egész Magyar Királyság területén elterjedt. Építéstechnikailag a fal ekkor már nem teljesen egységes tömeg többé, meghatározó szerepe van a támpilléreknek, s ezek rendszerint faragott kőkváderekből készült éleket és párkányokat kapnak, míg a kitöltő falak - amelyeket többnyire vakolnak is - törmelékkőből, vagy téglából készülhetnek. Ebben a szakaszban már egyre nagyobb szerepet kapnak a csúcsíves ablakok fő díszei, a kőrácsok. Ezek a mérművek jelentős mértékben eltérnek a 14. századi és a 15. század első felében készített elődeiktől. Legfontosabb ismérvei a következők: a csúcsíves nyílásban mérmű csak az ívháromszöget tölti ki, a kőrács rajzolata „vonal-, illetve „kötélszerű". Befoglaló keretezésként újszerű formák jelennek meg (függönyív, szamárhátív, vagy az egyenes vonalú áthidalás), a mérművön belül a legegyszerűbb alapformákkal találkozunk (körív, félkörív, csúcsív, szívforma, halhólyag, mandula stb.). Jellemzővé válik ezeknek a mérműveknekaz előregyártása is. A párkányok, lábazatok szegélyezésében, ajtók és ablakok keretezésében az eddigieknél nagyobb szerepet kapnak a kőfaragómunkák. Egyre gyakrabban épülnek a falvakban teljes egészükben boltozott templomok. A későgótika tehát a 15. század végére meghatározóvá válik, de ez már sokkal magasabb színvonalat képvisel mint a korai változata.

1 E stílus falusi elterjedése mögött az építészet újabb virágkorát, rendkívüli fejlődését sejthetjük. A 15. század első felétől kezdve a középkori magyar falu utolsó fellendülése kezdődött meg, megnőtt a nagyobb jelentőségre szert tevő, a mezővárosok sorába emelkedő települések száma is. Ennek a folyamatnak hű képét nyújtják az építkezések, melyek meglepő gyorsasággal követi az udvari művészet törekvéseit.

2 Ugyanebbe az összefüggésbe tartozik a reneszánsz rendkívül gyors falusi megjelenése is. A reneszánsz építészet Firenzében kezdett kialakulni 1420 körül, de Európa legnagyobb részén csak a 16. század elején fejtette ki hatását. Ez az új stílus sokkal nehézkesebben terjedt a humanizmus eszméinél, mert az Alpokon túli országokban uralkodó gótikus és az új reneszánsz építésmód között mélyreható különbségek voltak. Kivétel volt ez alól Magyarország, ahol már elég korán, az 1470-es években megjelent. Mátyás uralkodása és főként itáliai kapcsolatai kedvező feltételeket teremtett az új művészeti irányzat meghonosodására. A 15. század végétől Európában a reneszánsz két egymástól eltérő stílusátvételi módja formálódott ki: a magyarországira is jellemző „all' antica", amelyre jellemző, hogy az omamentumokat, (tagozatok, ajtó, ablakkeretezések) faltagoló elemeket (pilaszterek, féloszlopok, párkányzatok, stb.) a falsíktól képkeretszerűen elválasztották és csiszolt felületű kőből, vagy márványból faragták. A struktúra, a felépítmény kivitelezését magyar mesterekre bízták, az épületek díszítését pedig olasz mesterek végezték, vagy irányították. A másik változat Franciaországban alakult ki, ahol az új stílus deko135