Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Nagy Iván: Évfordulós köszöntés helyett. Néhány vonás egy tudós portréjához. Kovács Anna

Ez volt annak a műnek keletkezéstörténete, amely szélesebb szakmai körben is ismertté tette Nagy Iván nevét, bekapcsolta őt a magyar tudománytörténet vérkeringésébe. Nem elszigetelten, hanem tudományos mozgalmak sodrában dolgozott. Annak a realista szemléletű - Erdélyi János, Pesty Frigyes, Ipolyi Arnold, Rómer Flóris stb. nevével körvonalazható - történetírói csoportnak a tagjai sorába tartozott, amelyet egy lényegében közös művelődési program, szemlélet, módszer alapján különíthetünk el, s amelynek munkássága eredményeként teljesedett ki a társadalomtörténeti felfogás és fejlődéselmélet jegyében a modern pozitivista történelemszemlélet. Nem a nemesség múltja, vagy a hadi események egymást váltó sorozata érdekli elsősorban ezeket a historikusokat- világít rá R.Várkonyi Ágnes történész professzor aszszony - ,de sokkal inkább az ipar, a kereskedelem, a jobbágyok és városlakók sorsa a feudalizmusban, egyszóval a polgárosulás, vagy korabeli kifejezéssel élve a művelődés története. E csoport tagjai közül Nagy Iván Ipolyi Arnold történelemszemléletéhez bevallottan is közelállt, „ugyanazon nemes cél felé törekszünk." A történelem lényegét mindketten a művelődésben, az anyagi és szellemi kultúra fejlődésében látták, a műveltséget a polgárosodás követelményei alapján vázolva fel. Nemcsak a történettudományi szakmunkák tematikai és módszerbeli megújításában, de a tudományos közélet modernizálásában is mérvadó szerepet vállaltak e történész-generáció tagjai, közöttük Nagy Iván. 1867 fordulópont, korszakváltó év volt Nagy Iván életében, a magyar történettudomány helyzetében, s mint közismert, az egész társadalom, a magyar alkotmányosság ügyében. Nagy Iván 1867-ben nem véletlenül írta Naplójában: „Ez évben voltam legboldogabb eddigi életemben." Minden tekintetben révbe ért, elégedett ember, elismert tudós, a hivatalos tudományosság is befogadta. Az 1860-as évtized dereka - az enyhült politikai helyzet következtében - a történettudományos közélet fokozott felpezsdülésének kora, a nagy számban meginduló folyóiratok is jelzik e fellendülést. (1858-62 között Pesty Frigyes irányításával a Delejtű, Ráth Károly és Rómer Flóris kiadványa a Győri Történeti és Régészeti Füzetek és Nagy Iván lapja a Tudományos Értekező is megjelent.) Ebben az időszakban fogant a Magyar Történelmi Társulat alapításának eszméje is. 1867. február 2-án került sor a Történelmi Társulat meglakítását előkészítő első, ún. „bizalmas értekezletre", amelyen Ipolyi Arnold elnökletével részt vett többek között Ráth Károly, Rómer Flóris, Wenczel Gusztáv, Thaly Kálmán, Pesthy Frigyes társaságában: Nagy Iván. Két nap múlva, február 4-én már készen álltak az alapszabályterwel, célként: „A hazában szétszórt szakférfiak közös erővel történő támogatását", az akadémián kívüli erők egyesítését, a tudományosság hivatalos vezetésével való szembenállást jelölve meg. Május 15-én a Történelmi Társulat hivatalosan is megtartotta első közgyűlését, az alapítók között jelen volt Nagy Iván, aki ezt követően a Történelmi Társulat aktív tagja. Ott volt 1868-ban Kolozsvárott a Társulat első vándorgyűlésén, de 1885. július 3-6. között a Budapesten tartott nagy kongresszusán is. A kongresszus elnöki megnyitójában Pulszky Ferenc a magyar történettudomány nagykorúságát hangsúlyozta, „az angoloktól eltérően mi a történelmet elismerjük tudománynak." Ipolyi Arnold itt elhangzott nagy áttekintő beszéde valójában egy tudós generáció gondolkodásának, munkássága eredményének elméleti összegzése volt: П