Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)

Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Nagyoroszi zászlók a nógrádi Történeti Múzeum történeti tárgyi gyűjteményében

vargák lábbelikészítő tevékenységét, elszegényedtek, és már csak javítással foglalkozó foltozóvargákká lettek. Jobb esetben a szegényebb néprétegeknek varrtak bocskort. A XIX. század elejére a mesterség szinte kihal, Nagyorosziban az 1830-as években már csak egy mesterember dolgozik a szakmában. A kerékgyártók és a kovácsok is céhbe szerveződtek, ők a váci céh tagjai voltak. Valószínűleg itt találjuk a nagyoroszi uradalom kovácsát is. 1763-64-ben l-l mészárost, kovácsot és lakatost vettek számba az összeírok. Nagyoroszi iparos mesterei tulajdonában ökröket, teheneket, juhokat, sertéseket, illetve búza, árpa, zabföldeket is összeírtak, a mesterség tehát csak kiegészítő, az év egy bizonyos szakaszában, főként télen űzött tevékenységnek számított. Az 1728. évi országos összeírás a nagyoroszi mestereket éppen ezért nem is jelölte külön, mindössze az uradalom 4 iparosát: a kovácsot, a molnárt, a pintért és a serfőzőt vette fel. A dikális öszszeírások 1723-ban 10,1726-ban 14 mesterséget folytató iparost tüntettek fel, akik közül hárman negyedéven át, négyen pedig féléven át űzték iparukat. Az 1728. Évi összeírás igen kritikus, már-már gúnyos hangvétellel, lesújtó véleményt fogalmazott meg az 1720as évek elején Nagyorosziba telepített „sváb és frank" jövevényekről. „Incolae oppidi hujus mixtisse videntur cum suevis et franconibus qibusdem ab annis circiter 6 neoimpopulatis, quorum tertia fere pars numerum auget, natio exotica et ad styvas inepta, sed neque Mechanicis imbuta laboribus, jam hinc inde dilapsa, mendicare non erubescit." „Ennek a mezővárosnak a lakossága igen vegyes, majdnem a harmadát a kb. 6 éve idetelepített svábok és frankok teszik ki. Külföldi nép, amely a földművelésre nem képes, de a kézműves munkákban sem járatos. Amióta idevetődött nem szégyell koldulni." A mezőváros forgalmának csekély voltát alátámasztja az 1728. évi összeírás megfigyelési rovata. A helység négy országos vásár tartására szerzett jogot, azonban a hely elégtelen forgalma, valamint a Duna és Vác mezőváros szomszédsága miatt nem tekinthető kereskedőhelynek . Nagyorosziban a húsvét előtti második szerdán, Áldozó csütörtökön, az Úr színeváltozása napján (aug. 6.) és Miklós napján, a templom védőszentje ünnepén tárhattak vásárt, vasárnaponként hetivásárt.

6 Újabb céhek alapítására a XIX. század első két évtizedében került sor. A XVIII. század közepétől a céhek életének szabályozása egyre jelentősebb mértékben a központi kormányhatalom ellenőrzése alá került. A központi hatalom - főként a Helytartótanácsa XIX. század első éveitől kezdve folyamatosan megszüntette a céhkiváltságokat. 1802ben I. Ferenc Császár új céhszabályzatot adott ki a céhek megreformálására, 1805- ben a Helytartótanács ideiglenes céhszabályzatot léptetett életbe. Elrendelte a régi céhlevelek beszedését, és azokat felküldette a Kancelláriának. A céhek életét szabályozó cikkelyek egységesítése 1813-ban tovább folytatódott. A Helytartótanács egységes szabályzattervezetet küldött le a vármegyéknek nyomtatásban Általános Céhszabályok / Generali Articuli Caehales / címmel. A céheknek a mintacéhszabályok alapján össze kellett állítani a saját privilégiumlevél- tervezetüket és azt jóváhagyatni az uralkodóval és a vármegyével. A Kancelláriai Levéltár szerint 1815 és 1846 között Nagyorosziban 2 céhprivilégium keletkezett, abból az egyik a már jelentős múlttal rendelkező csizmadiák testületének új céhlevele. Balassagyarmaton ugyanebben az időben 6, Losoncon 5, Szécsényben 4, míg Szirákon 1 céhtestületet engedélyeztek. A céhszabályzat lehetővé tette vegyes céhek alakítását a különböző mesterségeket űző iparosok számára, akik csekély számuk miatt nem voltak képesek önálló céh alakítására. Másrészt megengedte, hogy az azonos mesterséget űzők a közeli helységek iparosaival közös céhet alkossanak. Ennek eredményeként megnőtt a mezővárosi és falusi 104