Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVII-XXVIII. (2003-2004)
Tanulmányok - Történelem - Balogh Zoltán: Nagyoroszi zászlók a nógrádi Történeti Múzeum történeti tárgyi gyűjteményében
bad királyi városnak nevezték „Nemes nagy Oroszi Királ Szabad Várossá" néven, és magukat személyileg nemesnek tekintették. Az oklevelek a szabadságjogokat csak általánosságban említették, így „Nagyoroszi soha sem volt az országgyűlés által elismert szabad királyi város, csak királyi birtokban lévő mezőváros. Az bizonyos, hogy a királyok Nagy-Oroszfalu polgárainak bírált és esküdtjeit mint kollektív nemeseket a város peres ügyeiben a nemesi bíróságok elé idézték és a mezőváros több pusztának volt adományos birtokosa." 1688-ban és 1692-ben I. Lipót király még megerősítette a nagy-és kisoroszi„királyi szabadosokat" kiváltságaikban és birtokaikban, sőt 1692-ben a katonatartás terhei alól is mentesültek, 1701-ben a király mégis főtisztjének, az osztrák gróf Kontzin Valkardnak adományozta a helységet és birtokait. A mezőváros népe tiltakozott az eladományozás ellen és nem engedte meg a birtokba iktatást. A perre vitt ügy fő kérdése az volt, kamarai vagy koronabirtoknak minősül-e a két helység. Az uralkodó a törvények értelmében a kamarai birtokokat eladományozhatta, a korona javait nem. Nagyoroszi a Rákóczi-szabadságharc alatt még élhetett előjogaival, de az 1715. évi 34. te a két Oroszit kincstári birtoknak minősítette. III. Károly király 1719-ben az említett gróf Kontzin magvaszakadta miatt ismét a Kamara kezelésébe került birtokokat jó pénzéit gróf Starhemberg Tamás bécsi földesúrnak adta el. Eddig Nagyoroszi számára kiváltságos mezővárosként a földesúri fennhatóság névleges volt: lakói nem robotoltak, kilencedet sem szedett tőlük a Kamara, hanem állandó összegű ház-cenzust, a nemesek pedig zálogösszeget fizettek. Az egyházi tized alól az 1500:29.tc alapján mentesek voltak. A földesúri regáléjogok: a korcsma, a mészárszék, a malom jövedelmeit is a mezőváros kezelte. A földesúrnak nem volt joga a lakosok kimozdítására házaik, földjeik birtokából, sőt a mezővárosiak magistratusuk színe előtt szabadon elidegeníthették ingatlanjaikat. Az új földesúr Nagyoroszi szabadságjogainak megnyirbálásával fokozatosan jobbágyokká süllyesztette a mezőváros lakosságát. Robotra kényszerítette őket és terménykilencedet követelt tőlük, a regáléjövedelmek élvezetéért éves árendaösszeget fizettetett. Az adót nem fizető armalista nemeseket katonai erőszakkal távolíttatta el házaikból, de hasonló bánásmód jutott a birtokain élő protestáns eretnekeknek, akik nem tértek át a katolikus hitre. A gróf „behozta uradalmaiba azon szigorú rendelkezést, hogy alattvalóinak nem volt szabad más vallású idegeneket behozni az uradalomba. Innen az ő más vallású jobbágyai, mert nem találtak otthon hitsorsos házasfeleket, katholikusokká lettek és katholikusokkal házasodtak össze" - summázta a katolikus vallás uralkodóvá válásának legfőbb okát Pászt János, a templom akkori katolikus plébánosa. A XVI. században elterjedt a református vallás, a XVII. században pedig az evangélikusok hódítottak teret. Nagyoroszi-Fülek és Szécsény mellett- még a Rákóczi korban is háromfelekezetű volt és mindkét protestáns gyülekezetnek volt prédikátora. Bizonyítja ezt az 1731. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben a protestáns vallásról áttértek nagy száma. Mindazonáltal a protestantizmus felszámolása mellett a földesúr elősegítette a mezőváros gazdasági fellendülését, a kézművesipar gyakorlásának feltételei és a kereskedelmi élet lehetőségei javultak a XVIII. század első felében. Megerősítette az 1720-ban privilégiumhoz jutott két céh kiváltságait és vásártartási jogot is szerzett Nagyoroszinak. 3 102
