Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - R. Várkonyi Ágnes: Természet és társadalom – A történeti ökológia lehetőségei

egyetlen folyami állóhídja, mígnem a tokaji, a titeli, a cibakházai tiszai fahíd megépül.

19 A megnövekedett népesség és a terület eltartóképessége közötti feszültség feloldásának ősi tapasztalatokon bevált módja a gazdálkodás átalakítása. Kiváló művek foglalkoztak a XVIII. századi agrárgazdaság változásaival, amint az az extenzív gazdálkodásról az intenzívebb földművelésre kezdett átváltani. Ez a folyamat azonban rendkívül lassú, egyenetlen a mérhetetlen természeti, politikai és főleg társadalmi akadályok miatt. "A század derekán nagyrészt már a török pusztította területen is adva volt a termelőerők többé-kevésbé megfelelő fejlettsége....", de a munkaerőmegosztás fejletlen, a városok lélekszáma csekély, a belső piac a megfelelő utak hiánya miatt egyenetlenül működött, nagyobb távolságokra csak az élőállat juthatott. Sok a vám és az illeték. Nincs egységes mértékrendszer, az ország gazdaságilag mozaikszerűen széttagolt, nincs külső piac, "Magyarország Ausztriának való gazdasági kiszolgáltatottsága idővel csak fokozódott", a bécsi gazdaságpolitika pozitív intézkedései mellett is "számos hátrányos következménnyel járt a magyar mezőgazdaságra nézve."

20 Az 1770-es években az államhatalom már korlátozta a betelepedést. Észrevette, a terület eltartó képessége véges. Amit tömören majd Madách így fejez ki kozmikus méretekben: Sok az eszkimó és kevés a fóka. A magasabb népességszám hatalmas nyomással nehezedett a környezetre, bár a természeti viszonyok változását nem önmagában egyedül, hanem más tényezőkkel idézte elő. Szántót és rétet többnyire erdőirtással teremtett magának a telepes, csak az erdő rovására terjeszkedhetett. A kisállattartás, méginkább a juhtartás elterjedése egyoldalúan vette igénybe a környezetet. Délről juhaikkal és kecskéikkel vlach pásztorok húzódtak fel. A transzhumáló állattartás már nem adott megélhetést a román hegyi pásztoroknak, s levonultak a völgyekbe. A Habsburg birodalomban fellendült a gyapjúipar, ennek megfelelően a kormányzat támogatta a juhtenyésztést. A nagybirtok jövedelmét ugyancsak a juhtartás növelte. Csakhogy a juh legeltetése tönkretette a sarjerdőket és a ligeteket, s megváltoztatta a növénytársulások rendjét.

21 A század folyamán sok földbirtok új tulajdonosok kezébe került. Más művelési kultúrát, új igényeket, más tájakon kialakított elvárásokat vezettek be. Ezek ökológiai következményeit átfogó igénnyel még nem vizsgálták meg. i9 BIRKÁS Géza: Francia utazók Magyarországon. Szeged, 1948. 131-132.- KURUCZ György: Jobbágy vagy farmer? A mezei gazda kísérlete a programadásra. Agrártörténeti Szemle 1989, 6. - KAROLYI-NEMES, 77. го WELLMANN, 1979. 70., 76. 21 N. T. GROSS: Die Industrielle Revolution im Habsburgerreich. Europäische Wirtschaftsgeschichte. The Fontana Economic History of Europe. 3. kötet. Stuttgart, 1976.204-230. - SOÓ Rezső: Növényfóldrajz. Bp, 1965.35. 355