Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Régészet - Vaday Andrea–Hancz Erika: Középkori temető és telep részlete Balassagyarmaton

A közmű árok további, déli részénél ritkultak a szórványos embercsontok, a talaj változó, hol homokos, hol barnás volt. Két helyen látszott égésnyom. Elszórtan koporsófa maradványok is előkerültek. Ettől kedve több embercsont nem volt a gerincvezetékben, ami arra utal, hogy ebben a vonalban a temető nem terjedt tovább dél felé. Az árokban több helyen látszottak jelenkori beásási nyomok, illetve ennél korábbi, későközépkori települési nyomok. A temető területén, több helyen kerültek elő állatcsontok is, amelyekről nem lehetett megállapítani a bolygatás miatt a sírokhoz viszonyított kronológiai helyzetet. A sírok bolygatása ellenére is jól látszott, hogy a temető több rétegű lehetett. A különböző mélységben előkerült szétszórt csontok ugyan a bolygatást is jelezhették, de a 4. és 5. sír maradványaiból (3. ábra) világosan kitűnik az egymás közelében fekvő sírok eltérő tájolása is.

23 A leletek Az edénytöredékek

24 a Bercsényi utcában a 11., 13., 15., 19., 21. és 34. sz. ház előtti csatorna-bekötésből, valamint a 18., 22., 24., 26., 28., 29., 30., 32., 33., 34. 35. és 36. sz. ház előtti csatorna-gerincvezetékből kerültek elő, gyakorlatilag az egész szakaszon előfordultak, különösebb koncentráció nélkül. Összesen 208 töredék és 7 töredékes edény volt az anyagban. Kor szerint a következő kronológiai kategóriák különíthetők el: 11-12. század, 13-14. század, 15-16. század, 17-18. század és 19-20. század. Relatív gyakoriságukat a 10. ábra mutatja. Mivel a régészeti leletanyag leletmentő ásatásból származik, amely egy szűk nyomvonalon belül folyt, az előkerült anyag csak jelzés értékű, nincs információnk a lineáris szakaszon kívül a teleprészlet szerkezetére. Az Árpád-kor folyamán nem különíthetők el a használati-, és a díszedények.

25 A balassagyarmati szórványos kerámiaanyag kivétel nélkül széles szájú főzőedényből, fazékból áll. Mivel az edények erősen töredékes állapotban maradtak ránk, és perem egyáltalán nem került elő (10 oldal-, és 9 aljtöredék), a fenékátmérők alapján határozható meg a fazekak mérete és viszonylagos besorolásuk a kis-, közepes-, valamint a nagyméretű fazekak csoportjába. A legkorábbi fazéktöredékek még erre sem voltak alkalmasak. A fazekak átlagos fenékátmérője 8-10 cm lehetett, és így inkább a közepes és kisméretű fazekak közé tartoznak. A 1123 Az 5. sír gerincmaradványa a többi sírtól lényegesen eltérő irányban ásott sírra utal. 24 A kerámia leleteknél a megnevezések alapja IGAZ-KRESZ 1965, 87-132 volt. A forma és a funkció szerinti felosztásban tárgyalt edénytípusok feleltek meg legjobban a leírásnál. A balassagyarmati igen töredékes anyag nem tette lehetővé a finomabb beosztás követését. * PARADI1954. 54