Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

Régészet - Vaday Andrea–Hancz Erika: Középkori temető és telep részlete Balassagyarmaton

12. századi töredékek elszórtan helyezkedtek el a csatornavezeték csaknem teljes hosszában (11., 13., 15., 21. csatorna-bekötés és 18., 22., 24., 26. gerincvezeték). Az edények falát spirális hurka technikával, lassú kézi-korongon építették fel. Az agyag széleit a koronghoz nyomkodták, így az edények alja simább és egysíkú. Az edényfenekek közepe durvább és belül magasabb, számos esetben jól megfigyelhető a korong aljára szórt homok-, vagy gabonapelyva lenyomata is. Az aljtöredékek oldala az aljától 2-3 cm-re egyenetlen, mert ide ragasztották a hurkákat. Belső felületükön látszik a kézzel való formázás nyoma. A töredékek fala egyenetlen, ebből adódóan az edények teste általában nem volt szimmetrikus.

26 Külső felületükön a legkorábbi töredékek okkerbarna, világosbarna, szürke, barnásszürke színűek, a későbbiek téglavörös, vörösesszürke, szürke, vörösbarna és szürkésbarna árnyalatúak. A töredékek a használattól kormosak, és szürke törésfelületűek, rosszul égetettek, homokkal és kaviccsal, némelyek ezen kívül kevés pelyvával soványítottak és vastag falúak. A külső felületen sok töredéken elsimítás is megfigyelhető. Fazekasbélyeg egyik töredéken sem volt. A fazekak oldala az aljtól felfelé csak kis mértékben öblösödik ki. Többségük díszítetlen, csupán két töredéken figyelhető meg az egyszeres vízszintes bekarcolt vonal, és szintén két töredéken látható többes vízszintes vonal, melyek köze 1,4 cm. Egy töredéken körbefutó hullámvonal látható. A fentebb leírt kerámiatöredékek nem köthetők a temetőrészlethez, kivétel nélkül a síroknál korábbi település Ipoly-parti széléhez tartoztak. Az Ipoly többszöri áradása miatt nem valószínű, hogy az időszakosan vízzel borított területen komolyabb település objektum lett volna, inkább csak a folyóparton elszórt, vagy az áradástól elsodort hulladékkal számolhatunk itt. A 13-14. századi kerámiaanyagban megjelenik a vastag falú fehér kerámia, mely kezdetben még lassú kézikorongon készül, később azonban áttérnek a nehéz kézikorong használatára. Ekkor jelennek meg a tagolt peremek (pl. a galléros magas nyak), és a beleillő fedők is. Ekkor még egységes a falusi és a városi települések magyar készítésű leletanyaga.

27 Balassagyarmaton is a falusi településeken megszokott formák fordultak elő. Az anyagban a korai, 13. századi anyagba elsősorban szintén fazekak tartoznak (9 oldal-, és 4 alj töredék), ezek közepes vagy kis méretűek, és kissé kifelé ívesen szélesedő oldalúak. Törésfelületük többnyire szürke vagy fekete színű, közepes égetésűek. A külső felületük fehér, szürkésfehér, halvány téglavörös színű. Homokkal és kavicscsal soványítottak. Aljuk pelyvás lenyomatú. Kívül-belül másodlagosan megégtek, így főzőedényként használhatták őket, mielőtt még a sírokba 26 Az Árpád-kori edények készítésmódjáról ld. PARÁDI1954. 27 HOLL 1963,66-67. 55