Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Lengyel Ágnes: Szempontok a palóc népi vallásosság kutatásához

A népi vallásosság hagyományos alapokon létező recens gyakorlata mellett, ezzel mintegy párhuzamosan már évtizedek óta dokumentálható, hogy a modern egyházi szemléletnek megfelelően a búcsújáróhelyek átalakulnak a vallásos turizmus színhelyeivé, illetve lelkigyakorlatos központokká válnak. Ezek köré a szerteágazó jelenségek köré olyan kutatási program körvonalazódik, amely a szakrális tájak föltérképezésével, az évi egyes búcsúk regisztrálásából kiindulva, és ezeken a szálakon haladva tovább, községi búcsúvezetők, előénekesek személyén keresztül terjesztené ki a kutatást azok családi, ismeretségi köreire, és vizsgálná a vallásos hagyományvilág, a vallás vezérelte mentalitás, a szekularizáció jelenségeit. A palóc népi vallásosság jellemző sajátosságai között hangsúlyozzák több néprajzi leírásban is a palóc vallásosság misztikus beágyazódását. Egyik, századforduló tájáról való feljegyzés szerint a Mátra vidékén csodálatos dolog mindenkivel megesett, legalább kétszer-háromszor életében. A karancskeszi kútban 1866-ban megjelent angyalarcokkal körülvett Oltáriszentséghez a harmadik-negyedik vármegyéből is özönlött a nép. De csodás események a legutóbbi időkben is történtek-történnek. 2002 nyarán például a szandai Mária-kápolna szobránál érzékeltek az imádkozó hívek különleges fényjelenséget és a szobor melegségét. 2003 februárjában a Karancs-hegyén jelent meg Mária csodálatos színes fényekkel kísérten, illetve Nagy-Magyarország térképe fölött állva. Mátranovákon 1997 óta jelenik meg Szűz Mária, és tanúi lehetünk jelenleg egy lakásban kiépített kis kápolna "gyógyítóhellyé" válásának.

34 Fizikai jelenségeknek transzcendens szituációként való érzékeléséhez kapcsolódik a tárgyak szakrális szemléletének kérdésköre. A parasztság differenciálatlannak nevezhető szakrális tárgyszemléletében az ábrázolás nem idegenedett el az ábrázolt szenttől. A szakrális tárgyak fontosságát, népi szemléletének sajátosságát már az 1930-40es években több hazai kutató észrevette. A barokk-kori jezsuita népmissziók alkalmával szentelt "Máriavíz" csodás gyógyító hatása kapcsán merült föl a néplélek jellemzéseként, hogy a parasztember a hit világa által eléje tárt jelenségeket maga akarja megtapasztalni, átélni. Az újabb palócföldi néprajzi gyűjtések között szemléletes példája a szakrális tárgyszemléletnek a Szandán álló kis-kápolna néprajza. Az itt álló szobor a helyiek számára nem puszta tárgy, hanem egybeolvad az általa képviselt szenttel. A palóc népi vallásosság archaikus beágyazottságát kozmikus összefüggései is mutatják. Az ünnepi idő, vagy a napfordulós szakralitás folytán vált a népi vallásosságban szentelménnyé például a 34 Adatközlők: Koplányi Jánosné, Szanda; a balassagyarmati Szalézi engesztelő imacsoport tagjai; Maruzs Gézáné Sótér Mária (szül. 1939) Mátranovák. 383