Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Lengyel Ágnes: Szempontok a palóc népi vallásosság kutatásához

karácsonyi morzsa és -abrosz, a húsvéti sonka csontja, a szentiváni szenteltfű, a karancshegyi Mária koporsójába tett nagyboldogasszonyi virág. E jellegzetesség nem más magyar vagy akár európai tájak paraszti kultúrájához képest mutat sajátosan eltérő képet, hanem a polgári kultúrával való össszevetésben. Égitestek és természeti elemek kultikus szerepe, mitikus felfogása gyökeresen eltér a modern kor deszakralizált szemléletétől. Hasonlóképpen, a hagyományos vallásosságban az idő érzékelése és számontartása sem egyezik a lineáris történelmi idő modern tapasztalatával. A kereszténység paraszti gyakorlatában, ünnepi rítusaiban az idő nem homogén és nem is állandó mivolta nyilvánul meg, hanem tulajdonképpen lehetővé válik az idő ismétlődése, a történelmi idő eltörlése. Főleg az év ünnepeiben, ünnepköreiben, de a templomi liturgiában is megtapasztalhatóak ennek jelei. A parasztság szemléletének természeti és ős-társadalmakhoz sokszor hasonló vallási-kulturális jellegzetességeihez képest azonban jelentős különbség, hogy a falusi lakosság összetett, rétegzett nemzeti társadalomba tagozódott, és a kapitalizálódás során belsőleg is egyre differenciálódott. A népi vallásosság nem létezik önmagában, mellette sok szálon kapcsolódva ott van a hivatalos egyház, valamint a nemesség, majd a polgári rétegek vallásossága, és a jelen felé haladva önmaga is egyre rétegzettebbé válik. Az egyház, a szerzetesrendek, az uralkodó dinasztia és az arisztokrácia sokirányú hatása megfigyelhető a szenttisztelettől a kegyhelyalapításon át a vallásos társulati formákig. E társadalmi tényezők időről-időre alakították a hitélet felszíni jelenségeit, miközben a paraszti vallásosság az elit kultúra racionalizálódása, polgári átalakulása során is döntően megmaradt tradicionális modelljében. A népi vallásosság kutatása emellett nem szorítkozhat csupán a múlt jelenségeire vagy a hagyományőrzőnek tartott osztályok kutatására, hanem az egész társadalom vallásos megnyilatkozásait figyelembe kell vennie.

35 Az újabb jelenségeket, például a szekták, gyülekezetek néprajzi vonatkozásait és a deszakralizálódás folyamatait, illetve a vallási New Age jelentőségét, befolyásoló szerepét egyaránt szükséges vizsgálni. A szociológiai módszerek alkalmazásával képet lehetne alkotni arról, hogy a különböző nemzedékeknél hogyan jelentkezik ez. A palócföldi népi vallásosság vizsgálata annak átgondolásához is vezethet, hogy új hangsúlyok szükségesek a témának a magyar néprajzban elfogadott meghatározásánál. Az egyházi és népi vallásosságot eredendően különböző rendszereknek tételező definíció ugyanis pontatlan és megtévesztő lehet. Nem beszélhetünk csupán » Bálint 1987. 8. 384