Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Lengyel Ágnes: Szempontok a palóc népi vallásosság kutatásához

jórésze pedig az 1990-es évektől újraszenteltetett, a nem szűnő népi igény eredményeképpen. A népi vallásosság szempontjából különösen jelentős tájformáló szerepet tölt be a már említett - a Palócföld búcsújáróhelyének is nevezett - Mátraverebély-Szentkút, amely az idők során a leglátogatottabb magyarországi kegyhellyé vált. Az itt megnyilvánuló eleven vallásos mentalitás más tájakról is vonzóvá teszi a palóc vidéket, és Szentkút révén a népi vallásosságnak régiószervező ereje is van. Vonzáskörzete már a múlt században is átfogta a Palócföld tág értelemben vett területét, és a XX. században még a szlovákiai magyarok számára is találkozási, érintkezési hely volt a szocializmus évtizedeiben is. További kutatásokkal kellene tisztázni, hogy ők milyen intenzitással kötődtek ide, és hogy e búcsújáróhelynek milyen magyarságmegtartó szerepe volt. Forrás vizsgálatra lenne szükség, történeti-néprajzi jelenkutatásra e szentkúti búcsújárás szerveződését illetően. A tájon kialakult egységes-hasonló kultúra a találkozások kapcsolataival is magyarázható, és ennek fontos színhelyei a búcsújáróhelyek, ezért topográfiájuk megalkotása is szükséges lenne. Mátraverebély-Szentkút mellett a régiószerveződés szempontjából fontos még az egri szervita búcsúnak vagy a többi kisebb kegyhelynek, például Hanyi-pusztának vagy Egerszalóknak, de Észak-Pest megyének, Nógrád-Heves-Gömör-Hont egyéb búcsúinak további kutatása is, hiszen mindegyiknek megvan a maga specifikus, lokális jelentősége. A vizsgálat során képet kaphatnánk arról, hogy milyen szokások, vallási jelenségek elterjedésében játszottak szerepet. Bizonyára idetartozik például a szentkúti kegyszobor öltöztetésének mintájára a fátylas Mária-szobor típusának elterjedése, melyek megtalálhatóak Nógrád- és Heves megyében. További példaként a szokások közül a kánai mennyegzőt idézhetjük, aminek mai formái nyomonkövethetőek a XX. század első évtizedeitől, és a szokás Hont-GömörNógrád falvaiba is eljutott. A Szentkúton is megtartott virrasztáskor a figyelem fenntartására, elalvás ellen szolgált, és a szereplők különböző falvakból vettek itt részt, a hozzávalókat is különböző falvakból vállalták (Karancsság, Gyöngyös vidékéről). Külön figyelemreméltó a kegyhelyek sorában még a hasznosi, melyet ugyanilyen szempontok alapján volna célszerű vizsgálni. Itt egy parasztasszony látomásai nyomán, 1947 nyarán országos érdeklődés nyilvánult meg és valóságos népmozgalom indult. Ez egyre inkább kifejlődött és a búcsújáróhely hasonló vonzáskörzetet működtet, mint Mátraverebély-Szentkút, csak meghatározóbb népi mentalitással, méginkább népi jelleggel. Itt is megfigyelhető a palóc népi vallásosság egy lényeges további jellemzője, Mária fokozott kultusza és isteni magasságokban való szemlélése. 382