Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Selmeczi Kovács Attila: A palócok kutatása a kezdetektől napjainkig, különös tekintettel Reguly Antal tevékenységére

állattartás, pásztorkodás, építkezés, táplálkozás, viselet) közlésre alkalmas formában foglalta össze (Reguly 1994. 142-168). Noha antropológiai jegyzeteit német nyelven írta, és általában a németet használta levelezései és tudományos feldolgozásai során, a népéletre vonatkozó gyűjtéseit, megfigyeléseit következetesen magyarul rögzítette, mindig törekedve a népnyelvi sajátosságok pontos lejegyzésére. Kutatásaiban alapvetően a néprajzi szemlélet érvényesült, a népcsoportot etnikus jegyeinek teljességében igyekezett megismerni. Módszerének érzékeltetésére álljon itt néhány szemelvény népismereti jegyzeteiből. A palócokat a következőképpen jellemezte: "Öreg apákrul unokákra nem változik, a hasonlatosság tovább megy külsőleg mind belsőleg, az öt-hat éves gyermeket már meg lehet ösmérni micsoda hadbul (családbul) van. Többnyire szőke barna szemű találkozik, a palócz gyerek mind kender hajú, ami annál inkább történik, mivel föveg nélkül jár. Némely faluk kitűnnek bizonyos jellegek által, így a loczi nők (a Rimotziak is) mind szőkék (100 közül alig van egy barna). A szécsényiek mind pisze orruak" (Reguly 1994. 143). A Karancs vidékieket az Ipoly mellékiekkel vetette össze, és ennek alapján állapította meg róluk, hogy kisebb növésűek, gyengébbek, rövid nyakúak és csontosak. A karancssági palóc "lassú és nem ügyes mozdulataiban, a sebesség nem tulajdona se munkában, se beszédben. A sietés szó hibázna nyelvébül, ha nem hallotta volna. Öltözetére fiatal korában sokat tart, öregségében azt elhanyagolja, kopott szűrben látható a legjobb gazda is. Minden újításnak ellensége, és szokásátul nehezen tér el. Amit egyszer felkap, ahhoz ragaszkodik" (Reguly 1994.145). A rokonságról, illetve a társas élet megnyilvánulásairól szinte élményszerű beszámolót közölt: "Az atyafiságot roppantul tartja és nem tesz különbséget az első vagy a tized ízbeli rokonságban, néki a komája sógora is sógora. Komaságot nagy dolognak tartja. A mint komaságot kötnek a legjobb barátok, azonnal kendezik egymást. Komájának komája neki is komája. Azért fezik ritkán egymást, mert míg meg öregszik, az egész világgal komaságban van. Még nem barátok, idegenek, tezik egymást, ha egykorúak; ha barátságot kötnek, azt mondják, kössünk komaságot, ez kötött komaság és akkor kendezik (megbecsülik) egymást, ez által olyan intimek lesznek, mit mi a tezés által. A közel és távol rokon közt alig tesz különbséget. És ez annyival feltűnőbb, az által örökösödési igények nem voltak tarthatók. Nem örökösödési viszketegségbül tartotta fenn, hanem tisztán szeretetbül és ragaszkodásbul" (Reguly 1994.148-149). Reguly Antal etnográfusként korának tudományos színvonalát jelentősen felülmúló modern szemléletet alkalmazott kutatásaiban. Anyaggyűjtését a komplex módszer jellemzi, amelyhez az összehasonlító vizsgálat, a nép és a táj kapcsolatának szem előtt tartása, az etnikus vonások nagy gyakorlattal való megragadása járult. Hazai gyűjtései az összehasonlító magyar néprajzi kutatás kezdetét jelentik. Néprajzi gyűjtését is szolgálta a fényképezés. Fényképfelvételei rendkívül értékes viselettörténeti 279