Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Selmeczi Kovács Attila: A palócok kutatása a kezdetektől napjainkig, különös tekintettel Reguly Antal tevékenységére

dokumentumok lennének, ha előkerülnének. Ő volt az első magyar kutató, aki tudományos célból helyszíni gyűjtése során fényképezett, több évvel megelőzve Orbán Balázst és évtizedekkel a hazai néprajzi gyűjtéseket (vö. Selmeczi Kovács 1978). Mint antropológus is úttörő munkát végzett, terepgyűjtése idején hazánkban a koponyakutatás még szinte ismeretlen volt. Az Oroszországban elsajátított, és később tovább bővített antropológiai és fiziognómiai ismereteit teljesen előzmények nélkül alkalmazta hazai gyűjtései során. Az élő személyeken végzett mérései csaknem két évtizeddel megelőzték a módszeres hazai koponyakutatást (Allodiatoris 1958. 6). Fényképfelvételei tulajdonképpen az antropológiai feljegyzések dokumentálását szolgálták. Kraniológiai és arctani leírásain túl gyakran a pszichikai tényezőkre, a lelki adottságokra és jellemvizsgálatra is kitért. Antropológiai jegyzetei az első hazai embertani kutatást képviselik. A palócoktól való visszatérése után következett be az a váratlan fordulat, amire kortársai egyáltalán nem számítottak, noha kezdettől azt várták tőle, hogy nyilatkozzon a néprokonság kérdésében. Amint Toldy Ferenc írta: "s jól emlékezem ez úton módosult s határozottan kifejtett azon meggyőződésére, mely szerint a magyar népségnek minden ágai teljesen a kaukázusi fajtához számítandók" (Toldy 1868. 391). Az antropológus és etnográfus Reguly ezzel a kijelentésével, pontosabban meggyőződésével azóta sem tud mit kezdeni a tudományos közvélemény. A vele foglalkozó írások egy része azzal áltatja magát, hogy élete végéig nem nyilatkozott a néprokonságról, másik része pedig beéri kizárólag nyelvészként, a finnugor nyelvrokonság kutatójaként kezelni, eltorzítva tudósi egyéniségét és sokrétű munkásságát, melynek csak mellékes ágát jelentette a nyelvészeti kutatás. A kortárs és barát Eötvös József szerint "ő nem volt philológ, hajlamainál, hogy úgy mondjam, természeténél fogva sem. Magában véve a philologiai tanulmányok Regulyra nézve nem bírtak semmi vonzerővel, mintegy természetes körén kivül érzé magát, midőn velők foglalkozott. Reguly meggyőződése szerint a nyelvrokonság egy maga, bármennyire haladjunk annak ismeretében, a népek rokonságát még nem bizonyítja be" (Eötvös 1863. 51, 62). A néprokonság kérdésének eldöntése volt az a sarkalatos tényező, ami hazai kutatásait motiválta, ugyanis megfelelő összehasonlító anyag nem állt rendelkezésére. Terve szerint a magyarság különböző népcsoportjai között végzett alapos komplex gyűjtéseknek kellett volna megelőzniük szibériai anyagának feldolgozását. A palócok körében végzett etnográfiai és antropológiai vizsgálatai ennek a nagyszabású tudományos vállalkozásnak első lépését jelentették. A magyar őstörténet komplex öszszehasonlító módszerrel való felderítésére, és ennek révén a néprokonság kérdésének eldöntésére sokoldalú képzettsége alkalmassá is tette, azonban a végtelenségig kimerített fizikuma és idegrendszere útját állta e merész terv kivitelének. 38 éves volt, amikor a súlyos agyvérzés kioltotta az 280