Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Kósa László: Bevezető előadás

palóczoktul", 1656), hiszen 1965-ben egészen más okból olvasgattam a Szilády Áron és Szilágyi Sándor által kiadott forráspublikációt. Előfordul­hat, hogy dolgokat nem látunk meg, mert nem tulajdonítunk nekik fon­tosságot vagy nem is keressük azokat. Az idézett egyszerű adat, melyet elsősorban régisége minősít, több mint száz éve megjelent, és sokan elol­vashatták, mielőtt én egyetemi hallgatóként friss tanulmányokkal a fe­jemben "fölfedeztem". Az idő múlásával azonban a legpontosabb kiegé­szítés is más, mint lehetett volna, ha a kiegészítendővel egyidejűleg zajlik a hiányzó kutatás. Ezért fordulok hangsúlyos érdeklődéssel konferenci­ánk harmadik összetevőjéhez. Ma délután és holnap több előadás ígéri új kutatások lehetőségét. Előzetesen nem ismerem a terveket és az ötleteket, ezért csupán a szán­dékról nyilatkozhatom és csak a magam nevében. Véleményem a feltétlen biztatás. A magyar néprajznak szüksége van a tudományok jelenkori nagy változásainak sodrában átfogó regionális vizsgálatokra. Az ezred­fordulón fölmerülő kihívásokra nekünk is választ kell adnunk. A társada­lom és különösen a tudományos közvélemény tőlünk is joggal vár választ. Erről már esett szó szaktudományi tanácskozásokon, ha nem is elégszer, ám voltaképpen most is ezért gyűltünk össze. Mindannyian ismerjük az 1967. november 10-11-én tartott egri ta­nácskozás szerény külsőben kiadott, de annál tartalmasabb anyagát (Módszerek és feladatok. Szerk.: Bakó Ferenc, Eger, 1968). Sajnos a több mint egy nemzedéknyi idő alatt az előadók egy nagyobb csoportja el­hunyt, többen pedig magas koruk miatt már nem vállalkoznak konferen­cia részvételre. A hajdani résztvevők közül mindössze hárman, Paládi­Kovács Attila, Selmeczi Kovács Attila és magam képviseljük itt a szemé­lyes jelenlét folytonosságát. Ezen a véletlenül napra kereken éppen har­mincnégy éve megrendezésre került alkalmon, mint a Néprajzi Kutató­csoport nem sokkal előbb diplomázott, pályakezdő munkatársa először vehettem részt tudományos célú összejövetelen. Ezért is jól emlékszem eleven, jó, kollegiális hangulatára, az ott elhangzott nem egy értelmes, arányos előadásra. A parádi palóc házhoz tett kiránduláson Csilléry Klá­ra, Morvay Judit és mások a gyakorlati múzeológia egyik komoly elvi­módszertani kérdéséről vitatkoztak. Vajon a lakásbelső rekonstrukciója mikor lesz igazán hiteles, ha egy általános állapotot mutat be vagy érde­mes törekedni évszak, hónap, netán nap, sőt napszak rögzítésére. Ezeket az emlékeket nem utánzásra fölszólítás szándékával idéztem föl, hanem egy előttünk lévő, immár tudománytörténetté vált példa részeiként. Ami követésre érdemes, az a gondos előkészítés, az eredményes szervezés és a kitartó, sokoldalú munka. Egy percre kissé ironikusra fordítva a szót, az új kutatás lehet a pa­rasztság utáni, a tradicionális parasztság utáni, a parasztság utáni falu vagy akár a parasztság utáni parasztság első palóc, néprajzi vagy regioná­lis kutatás. Mindenképpen más, mint a korábbi. Divat, ízlés, meggyőző­260

Next

/
Oldalképek
Tartalom