Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Kósa László: Bevezető előadás

dés szerint tessék választani a kínálatból! Lehet játszani a terminusokkal. Konferenciánk végén bizonyára többet fogunk tudni a lehetséges elképzelésekről. Újra fölvetődik a kérdés, kik a palócok ma, hogyan élnek, mivel foglalkoznak, mit gondolnak magukról és a világról. Konferenciánknak azok az előadásai és beszélgetései, amelyek a palóc jelzőt viselő intézményekhez kapcsolódnak, valamint a támogatók névsorában a palóc megnevezés gyakorisága arról tanúskodnak, hogy nem pusztán márkanév lett a palóc, hanem olyan márkanév, amelyet érdemes fölvenni és használni. Ha nem így volna, nem alkalmaznák, nem viselnék. Nógrádban föltétlenül így van. Az ország közvéleménye a palócságot elsősorban ide lokalizálja. Az érdeklődők számára idegenforgalmi hívószó. Az országos kulturális tájékozódás szellemi piaca és mint láthatjuk, a valóságos piac is ezt föltétlenül visszaigazolja. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy amíg a néprajz és "társtudományai" továbbviszik az általam vázolt hosszú távú tudománytörténeti programot, a palóc nevet viselő kulturális vagy kereskedelmi termékek, sőt akár ipari létesítmények a jelenben nemcsak tovább éltetik, hanem erőteljesen átformálják, változtatják, konstruálják a jelzőt és a palócság fogalmát egyaránt. Az utóbbiak némiképp már kifelé mutatnak a tudomány világából. Ezzel a megállapítással nem visszatartást szorgalmazok, ilyen kötésekre, kapcsolatokra a néprajznak szüksége van, hanem óvatosságra intek. A tudománynak megvannak a maga határai, melyek átlépése önazonosságát sodorhatják veszélybe. Befejezésül közös felelősségünkre hívom föl mindannyiunk figyelmét. Nagy értékű tudományos-kulturális örökségről van szó. Elődeink és több-kevesebb részben magunk, a most itt lévők is áldozatos munkával, sokszor pihenő időből elvéve és nem utolsósorban - ahogyan manapság mondani szokás - közpénzekből támogatottan, óriási ismeretanyagot halmoztak, halmoztunk föl. Rengeteg fontos eredményt mondhatunk magunkénak. Együttesen mindenkori tudományos bázist képezve, nemcsak tudás, kipróbált módszerek és eszközök is vannak a birtokunkban. A palóc kutatás területén igazán nincs a magyar néprajznak szégyellni valója. Az idézett eredmények és ismeretek könyvekben, tanulmányokban, archívumokban és múzeumi kiállításokon hozzáférhetők. Egy részük beépült a napjainkban egyre inkább fölértékelődő helyi és regionális tudatba. Más részük bekerült a nemzeti tudatba is, melynek ma már a határ mindkét oldalán kitörölhetetlen színét jelenti a palócság. Az értékek őrzésre és gondozásra, fölhasználásra és továbbfejlesztésre köteleznek bennünket. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kívánok ma és holnap mindannyiunknak sikeres, tartalmas tanácskozást. 261