Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XXVI. (2002)

A palócok a múltban és a jelenben címmel rendezett konferencia előadásai - Kósa László: Bevezető előadás

kérek, hogy nem folytatom a szemlét, senkit sem szeretnék mellőzni, ám lehetetlen itt és most teljes áttekintést adni. Én a négykötetes /

Talócok"-at tartom az eddigi befejezett és megjelentetett magyar regionális kutatások csúcsteljesítményének. Miért? 1. Az egyik legrégebben megfogalmazott néprajzi talányra adott választ. A kérdések így hangoztak: kik a palócok, hol laknak, melyek jellemző tulajdonságaik. Minthogy évtizede már nincs más vélemény, valószínűleg közmegegyezést élvez, hogy a magyar nyelvterület északi részének központi területén lakókat nevezhetjük palócoknak, akiknek társadalma a kora újkori magyar társadalom jellemzőinek megfelelően tagolt, kulturálisan pedig jellegzetes kisebb tájegységekre oszlanak. A néprajzi vizsgálatok részletekbe menően és társadalomtörténeti szempontok figyelembe vételével rögzítették 19-20. századi paraszti műveltségüket. Magában a kutatásban - immár tradicionálisan - közreműködtek a "társtudományok" képviselői, amelyek eredményei kiemelik a néprajzi következtetések hitelességét. 2. A szóban forgó kutatás nagy földrajzi távolságot fogott át, a hagyományosan megkülönböztetett négy nagytáj egyike jelenlegi magyarországi zónájának tekintélyes részét. A feladat összetettsége a vállalkozás nagyságrendjét is minősíti. Nem maradhat figyelmen kívül, hogy a mű terjedelmét tekintve szintén kiemelkedő teljesítmény. 3. A hazai kutatástörténetben korábban sosem sikerült úgy megtervezni magas fokú szervezést igénylő munkát, hogy az az elgondolt ütemben, szakaszokban menjen végbe, bibliográfia készítésével, széles körű kérdőíves terepmunkával, előtanulmányokkal, konferenciákkal, előzetes kiadvány sorozatokkal. A jelentőséget kiemelendő, tudatosan mellőztem most a kritikai szempontokat. Azt azonban megemlítem, hogy a Bakó Ferenc által ajánlott regionalizálást a szerzők többsége nem vette figyelembe. A tervezett határidők jelentősen eltolódtak. Tematikai hiányokra és aránytalanságokra utal több mostani konferencia-előadás címe. A kiegészítésre törekvések között föltétlenül indokolt a vallási néprajz, a területi szemlélet jogosan kívánja a szlovákiai magyarok és szomszédos szlovákok vizsgálatát. Tudjuk, a tervezés kezdetén mindez politikai-ideológiai akadályokba ütközött, pedig az első kettőnek jelentékeny előzményei voltak. Ma már nem kíván magyarázatot sem az, hogy a palócok egyik kulturális meghatározója a római katolicizmus, sem az, hogy egy nemrég meghúzott politikai határ nem képez kulturális választóvonalat. Közhely, hogy a leginkább teljességre törekvő mű sem válik teljessé, nincs amit ne lehetne kiegészíteni. Fontos összefüggések és adatok maradhatnak rejtve a leggondosabb kutatások ellenére és bukkanhatnak elő újabb szempontok alkalmazása során. Jól emlékszem, milyen esetlegesen találtam rá a palóc szó mindmáig legkorábbinak ismert említésére, a nagykőrösi nótárius följegyzésére ("tíz pár gyöngyházas késeket vettem 259